Az alábbi gondolatokat a könyvet és a honlapot olvasó emberek írták. Ha megírod a véleményedet, te is felkerülhetsz ide.

A könyved huszadjára olvasva is szuper. Kötelező olvasmánnyá tenném mindenkinek, aki kilép az egyetemről, ha nem lenne érettségi tantárgy addig. Követem a munkásságod, és ahol tudom, terjesztem!


Olvasom a könyved, már a felénél tartok, és le kalappal, nagyon alapos, szép és hasznos munka, szívből gratulálok! Segítségemre lesz a fiammal való beszélgetéseimhez, mert ő 16 éves lesz, és mostanában kezdi foglalkoztatni a jövője. Képzeld, végig abban erősödtem meg, hogy én abszolút proaktív vagyok, jaj, de jó – annak ellenére, hogy autóvezetés közben én is bírok szentségelni. Aztán a 116. oldalon felismertem magam egy negatív szerepben, az Álmodozó figurájában. Én teszem a dolgom, de valaki jöjjön és gondoskodjon rólam, mert én képtelen vagyok rá! Na nem ennyire vegytisztán, mert óriási erőfeszítéseket teszek – lásd a coachommal munkát – de hát te sem állítod, hogy ezek ilyen 100%-os karakterek. Amikor ezt felismertem, annyira örültem, de annyira, hogy hú, de jó, látom magam, szuper, akkor ez nagy segítség a változtatáshoz. Majd két oldallal később ezt olvastam: „Mit tegyél, ha a fenti típusokban magadra ismertél? Örülj!” Ez volt az első pont: Örülj! Hát én örültem, de nagyon.


Judit, a könyved kitűnő! Nem lehet letenni, jól megírt, tömör fogalmazású, de jól érthető és élvezetes olvasni. Nagyon informatív, rövid távon segíti a konkrét helyzet megoldását, de azt követően is hosszú hónapokra, évekre való gondolkodáshoz ad szempontokat. Impozáns a forrásmunkák mennyisége, minősége és sokrétegűsége, és sokkal többről szól, mint az álláskeresés. Hiteles, érett könyv, gratulálok. Kíváncsian várom a következőket. További három példányra vevő lennék, ha pénteken magaddal hoznád, megköszönném.


Elolvastam a könyved, gratulálok és köszi. Persze még néhányszor át kell rágnom rajta magam alaposan, megcsinálni a teszteket, kijegyzetelni a fontos dolgokat, utánanézni a forrásoknak stb., de nagyon motiváló. Olyan, mint egy jó útikönyv: megmondja, merre érdemes menni, de megtapasztalni személyesen kell.


Most fejeztem be a könyved olvasását, és rögtön melegében papírra is vetettem a benyomásaimat és itt jön máris az egyik dolog, ami nagyon tetszik a könyvben: az, hogy gondolkodásra késztetett minden fejezete. Én elgondolkodtam saját magamon, hogy milyen vagyok proaktivitás szempontjából, mit hogyan teszek és gondolok, illetve jó néhányszor ismerőseim jutottak eszembe. Egy pár kérdésen meg éppen azért gondolkodtam el, mert nem egyforma a véleményünk. Amit a proaktív munkakeresésről írtál az szerintem nagyon jó, sokat lehet profitálni belőle, különösen, hogy a munkakeresésről az életmóddal, értékrenddel és fenntartható fejlődéssel összefüggéseiben írsz. Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy a honlapon úgy ajánlod, hogy „új könyv munkakeresőknek”, de szerintem az olvasótábor sokkal szélesebb lehet.
Nekem jó volt abból a szempontból, hogy a magam előnyeit és hátrányait ebben a kérdésben jobban meg tudom fogalmazni, ami önismeret akkor is hasznos, ha nem keresek munkát. Sokszor jutottak eszembe ismerősök, barátok az olvasás során, tehát másokat is jobban meg tudok ismerni. Ez hasznos számomra is, de különösen jó lehet azoknak, akiknek saját alkalmazottaikat, beosztottjaikat kell tudatosan értékelniük. Ezen kívül meg van szerintem egy csomó ember, aki mondjuk azért nem keres állást, mert nem is tudatosult benne, hogy nem a megfelelő helyen van, egyszerűen csak dolgozik és rosszul érzi magát közben. Összességében tehát biztos, hogy az elsődleges célközönség a munkát keresők tábora, de lehet, hogy a honlapon ezt a megszólítást ki is lehetne bővíteni, mert mindenkinek hasznos a könyv, aki valaha dolgozott vagy dolgozni fog, lehet munkavállaló, munkáltató vagy vállalkozó.


Boér Tamásnak köszönhetően vettem meg A magad útján c. könyvedet. Jelenleg egy körúton vagyok Indiában és Nepálban és [egy könyv] mellett a Te könyved a másik, amit elhoztam. A könyv szenzációs, alapos, inspiráló! Köszönöm! Életemnek éppen abban a szakaszában került a kezembe, amikor 2 sikeres karrier (újságírás, cégvezetés) után felálltam, mert most már én szeretném kiválasztani, hogy mit és hol dolgozzak. Nagyon sokat ad nekem, mint nőnek, anyának és kreatív alkotónak is.


Nekem abban segített a könyv, hogy szembesültem saját magammal és a viselkedésemmel, a reaktív hozzáállásommal. Olyan érzésem volt, mintha nekem és rólam szólt a könyv, például: halogatás, csak a külső lehetőségek felkutatása, mondván, más nincs. Nyugalmat szeretnék, és nem úgy (a leendő) munkába menni, mintha csatába kellene indulni, ahol győzni kell. Én is rájöttem, hogy a versenyszféra, a tipikus vállalkozói bokszmeccsek nem az én világom. Ezért is gondoltam, hogy visszamegyek a kályhához és megkeresem az erősségeimet. Most főleg a munkám megtalálása a legfontosabb. Jelenleg nem dolgozom és azt vettem észre, hogy elkezdtem kapkodni, hogy már mindegy, csak vegyen már fel valaki valahová. És ez biztosan nem jó nem hosszútávon.


A könyve végén járok (első olvasatra). Nagyon hasznosnak és érdekesnek találtam, szeretnék hozzá gratulálni. Én 28 éves vagyok, jelenleg munkanélküli. Mióta leérettségiztem már legalább 6 munkahelyem volt, és több alkalommal voltam hónapokig munkanélküli. Valahogy sosem találtam a helyemet a világban, és mindig mások döntöttek helyettem, kezdve azzal, hogy mit tanuljak, hol dolgozzak stb. Én meg hagytam, mert “így kényelmesebb volt” nekem csak bólogatnom kellett. Munkaköreimet tekintve elég változatos a skála. Voltam gazdasági ügyintéző, takarítónő, betanított szalagmunkás, stb. Mikor mi jött szembe, ahová fel is vettek – általában ismerősök ajánlására. Mostanában éreztem, hogy nem szeretném így tovább sodortatni magam az árral, hanem jó lenne a saját lábamra állni, ergo FELNŐNI.
Ekkor jött az ön könyve. Egyszer olvastam valahol egy mondást, hogy a könyvek ránk találnak. Ez valóban így történt.
Nagyon szépen köszönöm, hogy megírta ezt a könyvet. Hatására elkezdtem magamon, és az életemen úgy gondolkodni, ahogy eddig még sohasem. Tudom, hogy hosszú folyamat lesz, de a könyv valamit visszafordíthatatlanul elindított bennem. Az, hogy felismertem, hogy az enyém az életemért a felelősség, és a kudarcokat is a magam fejlődésére – ezáltal a hasznomra – fordíthatom, önmagában is felszabadító érzés. Egyre tisztábban látom, hogy hol, és mit kell megváltoztatnom – első sorban – a hozzáállásomon. Biztos vagyok benne, hogy még egy párszor el fogom olvasni ezt a könyvet, és ajánlani fogom az ismerőseimnek is!
Még egyszer köszönöm, és gratulálok a könyvhöz. Kívánok további sikereket, és jó munkát önnek! Már várom a második könyvet is, mert van mit fejlődnöm a pénzügyi intelligencia területén is. (Bár hála a családi támogatásnak, nincs adósságom, de az adósnál leírt jellemzőkben is magamra ismertem.)


Mire A magad útján című könyv a kezembe került, odáig már eljutottam, hogy otthagytam a reaktív módon szorongatott, „szervetlen” munkahelyemet. Egy induló projektben kezdtem dolgozni, amit a barátaimmal alapított szociális szövetkezettel találtunk ki és egy uniós támogatást nyertünk hozzá. A fenntartható közösségi gazdaságért tevékenykedtünk. Boldog voltam, hogy ez a változás bekövetkezett az életemben, de volt bennem egy kis félelem is a dolog újdonsága és bizonytalansága miatt. Aztán elolvastam Judit könyvét és egész másképp néztem az egész történetre. Akkor értettem meg, hogy micsoda lépést tettem meg ezzel a váltással, hogy olyan életformából sikerült váltanom, amiben sokan életük végéig benne ragadnak! Judit könyvét olvasva jöttem rá, hogy nagyon jó az az új irány ami felé tartok. Összefoglalva azt tudom mondani, a könyv segített bennem tudatosítani, hogy micsoda lépést tettem meg és most már sokkal jobban értékelem az egésznek a jelentőségét és egyben önmagamat is. Ez hatalmas lendületet ad ahhoz, hogy magabiztosan még tovább menjek, még tovább változzak és megvalósítsam az álmaimat.


Nagyon sokat segített a könyv, mert rádöbbentett, hogy eddig nem jó úton haladtam, és nagyon tetszett egy újfajta szemléletmód megmutatása. Sokat segített, hogy először ismerjem meg a személyiségem, hogy mik ez erősségeim, mi az, ami nekem örömet okoz, és meg fogom találni a munkát, amit szívesen csinálok. Most már nem a megfelelni akarás a szempont, mert ráébresztett, hogy olyan munkát is lehet találni, ahol önmagam lehetek. A munkában a két/három pillér megtalálása is új megközelítést jelentett, eddig mindig egy biztos munkahelyben gondolkoztam.


Olyan dolgokat fogalmazol és mondasz ki, ami információk eddig nem álltak össze bennem. Felülről világítasz rá fontos dolgokra, így egy teljes egésszé összefogva egymással szervesen összefüggő jelenségeket.


Amit olvastam belőle. az szembesített azzal, amit csinálok. Nem esett jól, de nagyon köszönöm. Segít az önismeretben a könyvből letölthető részlet. A tesztkérdések is elgondolkodtatók. Köszönöm, hogy van ez a könyv!


Az új szemléletmód a munkakeresésben hatással volt az eddigi gondolatmenetem átalakításában, a rövid, lényegre törő szemléletes példákkal tarkított fejezetek nagyon tetszettek. Hiányt nem tudok kiemelni a könyvvel kapcsolatban. Kíváncsian várom a folytatást!


A 8. fejezetet most olvasom újra, nagyon tetszett, hogy olyan témákról olvastam, amiről még sohase hallottam: „szerves munka”, „fenntartható fejlődés”, stb. Nem tetszett, hogy rámutatott a hibáimra (konfliktuskerülés, emberek előtti beszédtől való félelem stb.) 🙂 Nagyon várom az új könyved, mikor jelenik meg?


Nagyon tetszett a fenntarthatóság és annak fontossága. Ezt máshol még sehol, senkinél sem olvastam. Az irodalomjegyzékben szereplő könyvek nagy részét már olvastam, így voltak benne számomra már ismert dolgok, ezért számomra néhol túl terjengős volt, de másnak ezek még újdonságok lehetnek, ezért egyáltalán nem mondanám rá, hogy nem tetszett. Amit hiányoltam, az a fenntartható munkahelyre vagy vállalkozásra, annak megvalósítására egy-két konkrét gyakorlatias példa. Az ilyenekből még többet lehet tanulni.


Amit az oldalon olvastam a letölthető anyagok révén, nagyon megfogott. Mivel sok helyen említik a rejtett álláskeresést – például –, de ilyen részletesen nem térnek ki rá. Teljesen más szemszögből világítja meg az álláskeresést, mint bármelyik közvetítő iroda. ahol lehet, hogy sokáig labdába se rúghat egy aránylag jó képességekkel és végzettséggel rendelkező pályázó.


Egyszerűen, érthetően fogalmaz, praktikus tanácsokat ad.


Nagyon hatásos és hatékony könyv.


A részletes leírás tetszett, nem volt olyan, ami ne tetszett volna, és nem hiányoltam semmit.


Minden tetszett a könyvből.


Tetszett a másfajta szemléleted a munkakeresésben.


Még nem olvastam teljesen ki ezt a könyvet, de három problémára is a könyv által jöttem rá:) Lusta vagyok kilépni a megszokottból, nem tudom pontosan megfogalmazni, milyen munkát akarok, és hamar belefáradok az önéletrajzok céltalan küldözgetésébe.


Tetszett az új szemléletmód és annak logikus kifejtése.


A proaktivitás hangsúlyozása tetszett.


Tetszik, ahogyan megcsináltad ezt az egészet.


Szerintem kellően részletes és átfogó mű.


Megoldást kaptam az egyéni önértékelési problémákra, új szemléletmód a magánéletben is, segítség ahhoz, hogy kiegyensúlyozottabb legyek.


Felnyitotta a szemem!


Egy nagyon jó példát kaptam itt arra, hogy ha nincs is meg minden eszköz a kezünkben, akkor a meglévővel egyszerűen csak el kell indulni.


Nekem hasznos volt az a szemléletmód, amit itt írsz.


Nálad együtt vannak a lényeges részek: Azt teszed, amit szeretsz alkotni, nem vagy irigy, s szívesen megosztod az ismereteidet másokkal, megélhetési forrás számodra, nagy segítség másoknak, a felismeréseid közzététele. Köszönöm!


Nagy érdeklődéssel olvastam végig a könyvet. Ezúton szeretném megköszönni azt a példányt, amelyet az édesanyjától kaptam meg. Igazán hasznos olvasmány, nagyon sok új ismeretet nyújtott. Várom a következő könyv megjelenését, melynek én is olvasója leszek!


Hozzászólások

Vélemények — 6 hozzászólás

  1. Az uram vette ezt a “csodás” terméket Király Norbert által szervezett ingatlanokkal kapcsolatos egyik előadás napján, ahol Te is dedikáltál állítólag.
    4500 Ft volt.
    Az e-mail címem felírtam alább, az számodra látható.
    Csak is személyes e-mail váltásban küldünk banki számlaszámot a pénz visszautaláshoz, így kérek egy e-mail címet a lentebb megadott e-mailemre.

    üdvözlettel
    Napsugár

  2. Kedves Napsugár! Sajnálom, hogy nem tetszett, amit olvastál. Kérlek, írd meg milyen emailcímről rendelted meg a könyvemet, és hogy milyen számlaszámra utaljam vissza a könyv árát.

    Üdvözlettel, Herman Judit

  3. Kedves Judit!

    Még egy kérdés:
    (Bár csak egy fejezetet olvastam el a könyvedből, de mivel szakmai és az életben sem kivitelezhető tanácsok sorát adod, így nem gondolnám, hogy a többi fejezet jobb lenne minőségileg.)
    Szerinted egy véges világban van végtelen formátumú fejlődési lehetőség??? Ezzel csak a fenntartható fejlődés fogalmára szeretnék utalni….az a baj, hogy a könyved kevés hasznos szakmai munkát idéz, és sok olyat, amit a közmédia sulykol, mert a globális népbutítás és “ne nézz utána a valódi forrásoknak, mert az fárasztó” elvén te is ugyanazt végzed, aminek az ellenkezőjéről papolsz.
    Ismersz más közgazdaságtani modelleket is, vagy csak ezt az egyet? S mivel sokat hallottad és olvastad, azt hiszed csak ez van? Olvastad a “nemnövekedés” elméleteket?

    Legyél szíves kíméld meg magadtól a társadalmat, és főleg a kivágandó fákat, meg ne tartsál fenn ennyi bazári majomság miatt egy honlapot, mert annyival kevesebb energiát fogyasztunk, amíg ezeket a tévhiteket végigböngészik az emberek és rájönnek, hogy hasznavehetetlenek!

    Tisztelettel ismét:
    Napsugár

  4. Kedves Judit!
    Sajnálom, hogy a honlapodon csak a pozitív véleményeket teszed közzé. Csodás, hogy e könyv olvastán a fentebb megszólalók mind magukba nézve rájöttek, hogy mennyire tudatlanok voltak eddig, és egyből változtatni tudtak az életútjukon. Én is olvastam Covey 3 könyvét, hát azt kell mondjam, hogy sokat segített a proaktivitás kialakításában, de sajnos az önsegítő könyveknek mindig van egy nagy hibájuk, hogy általánosítanak, és ez sajnos nem jó mindenkinek. Sőt, alig jó valakinek…hiszen Trump ingatlanakdémiáján sem tudott senki Trump-pá válni, max Trump-livá…
    Mivel sajnos komoly mélylélektani tudásra a képzettséged szerit nem sikerült szert tenned, csak a coaching felszínen kaparászó, és önkritikusságot és sikertelenséget fokozó zónáiban tudtál megmozgatni pár követ, ezért ajánlom, hogy keress fel egy pszichológust, mielőtt te is azt hinnéd magadról, hogy ezekkel az általános proaktív tanácsaiddal bárki életét meg tudod oldani.
    A gyed-gyes témakörét elolvasva, mint érintett anyuka és vidéki anyuka, teljes elképedésemnek kell hangot adjak. Szerintem fogalmad nincs arról, hogy vidéken az anyák, mivel küzdenek…akár magasan kvalifikált valaki, akár nem….
    A szociológiai és szociálpszichológiai tudományos fegyvertárat alig használod…ilyet leírsz, hogy két anya egy pozícióra pályázzon egy cégnél, majd a fent maradó időben vigyázzanak egymás gyerekeire??? Hol élsz te? Láttál te már olyat, hogy egy pozíció kaszton belül kialakul versengés? Hogy két akár három 3 éven aluli kisgyermek egy fáradt, félállású anyának mekkora teher? Mit hiszel, hogy mennyi energia kell 3 kisgyerek állandó felügyeletére? 3 kisgyerek egy embernek sok, pláne hogy 60 percből 60-ban megfeszített figyelmet igényelnek….nem ok nélkül nem mennek vissza az anyák az első 3 évben dolgozni. Az állami bölcsődei rendszer túlterhelt,s délután 4-kor már kirakják a gyerek szűrét az ajtó elé. Képzeld azt el, hogy max 12-18 gyerekre jut 2 felnőtt…nah te nem lennél ideges, hogy 2 felnőtt vigyáz a szemed fényére? Azt se látják sokszor, hogy a 3 éven aluliak mit vesznek a szájukba vagy adott esetben nyelnek le…és ezt tapasztalatból mondom! És úgy, hogy voltam segítő családi bölcsiben, hogy az alkalmazottak el tudjanak menni a saját gyerekeik iskolai nyílt napjára. Iszonyú fárasztó munka bölcsődei gondozónőnek vagy óvónőnek lenni. Én pl úgy elfáradtam 7 kisgyerek mellet egy családi napköziben, hogy egy óráig utána csak ücsörögtem a kocsimban, mert zsibogott a fejem a fáradtságtól.
    A munkáltatók? Fuh ha mesélhetnék neked róluk 🙂
    Leírod, hogy kérjem meg a munkáltatómat, hogy biztosítson helyet és fizessen gyerekfelügyeletet nekem, hogy vigyázzanak a gyerekemre, amíg dolgozok….Tényleg van ilyen? Gondolom kb a start up cégeknél vagy a Google-nal, vagy ha felsővezető vagyok, aki azt hiszi magáról, hogy nélkülözhetetlen…
    Vidéken nincs ilyen fogalom, hogy babysitter, csak nagyszülők, rokonok. Már ha van…mert nekem pl senkim nincs az uramon kívül, aki éjt nappallá téve dolgozik, s még mindig jobban örül, hogy itthon vagyok 3 diplomával, meg 2 kisgyerekkel, mintha elmennék dolgozni, mert ebben a 3 évben többet haladtunk előre családi szinten, mint ha mind a ketten dolgoztunk volna. Minden család számára fontos dolgot el tudtunk intézni, amit majd ha dolgoznom kell, már nem fogok tudni.
    Más kisgyerekes nőket keressek? Tisztában vagy azzal, hogy más kisgyerekes nő nem szívesen vigyáz a te gyerekedre, mert ha valami baja esik a tiednek, megromlik a kapcsolatotok és még büntetőjogi következménye is lehet számára? A nők ritkán vigyáznak elővigyázatosságból más gyerekeikre, és nem is mindenki alkalmas erre, pl abból a szempontból kifolyólag, hogy az emberek a felelősség fogalmával sokszor hadilábon állnak.
    Tegyek rendszeres erőfeszítéseket, hogy ki ne kopjak a munka világából? Egy 3 éven aluli kisgyerek óriási effort, minden szinten leköti az anyjának minden vegyértékét, és ha tanultál volna minimális pszichológiát, tudhatnád, hogy nem ok nélkül szükséges az első 3 évben a gyereknek az anyjával lenni. Azért mert valakinek gerincsérve van és nem hordozza a babáját, még nem biztos, hogy önállótlan lesz felnőttkorában vagy kötődési képtelenségekkel fog küzdeni, mert kiságyban alszik, és nem az anyja mellett….
    Egyébként pedig senki nem kopik ki a munka világából, mert az emberi agy csodás alkalmazkodásra van kialakítva. Sok mindent meg bír tanulni, akár újra, akár újat…egy probléma van, a türelmetlenség, amit a coachok és a munkáltatók gyakorolnak azzal, hogy a dolgozóiknak coachokat fizetnek meg….
    Sok ügyfeletek,kedves coachok előbb-vagy utóbb pszichológusnál kötnek ki, mert rájönnek, hogy a coaching általános eszköztárát nem tudják maximálisan teljesíteni magukban, így állandó belső feszültség gyötri őket, hogy biztos, hülyék, ha erre képtelenek….
    Jah és képzeld családi bölcsit ne alakítson bárki, mert téves az a szemlélet, hogy bárki alkalmas családi bölcsi működtetésére személyileg. Én vidéken próbáltam megmenteni egy családi mini bölcsődét (nem én alapítpttam, de lelkes anyukaként menteni akartam) – mely a tönk szélére sodródott, mert ugye vidéken alig van pénzes ügyfél – úgy, hogy a helyileg legnagyobb, nőket foglalkoztató cégeket megkerestem nem is támogatás kérésére, csak együttműködést ajánlva, hogy minden állami és egyéb megoldást kiaknázva a cégeknek vagy semmibe vagy költségleírással került volna valamibe és szociális támogatást nyújthattak volna a gyed extrát igénybe venni akaró, dolgozni vágyó nőknek (s megsúgom multinacionális cégek voltak a célpontok), még csak válaszra se méltattak….a bölcsi kimúló félben van anyagi nehézségek miatt, pedig micsoda szakmai háttér, dolgozni akarás van a működtetőiben és nem kis proaktivitás….

    Csak felsoroltam pár, az egy fejezetedben lévő rengeteg badarságot, – amiket leírtál “A magad útján” című kötetedben-, amik abszolúte nem korrelálnak a valósággal, pláne vidéken….

    És nevetségesnek tartom, hogy így ilyen színvonalú könyvekkel hülyíted az olvasóidat, akik azt hiszik, hogy te vagy a bölcsek kövének őrzője.

    S tudod mit? Én nem egy IQ betyár vidéki hülye vagyok, hanem tudományosan is magasan qualifikált ember, aki szívesen olvasgat szakcikkeket és próbálja meghallgatni mások komplex bajait és nem pedig általánosításokkal teletömni a szájukat.

    Én a helyedben elvégeznék egy pszichológia szakot, majd tudományos munkát végeznék minimum egy kognitív pszichológiai tanszéken vagy egy fejlődésneurológián vagy pszichológián….és utána baromira elgondolkodnék magamon, hogy vagyok e4nnyire önjelölt tanácsadó, aki mindenki bajára tudja a megoldást. Jah és elmennék több évnyi segítő önkéntes munkára egy gyermekotthonba, es kórházi elfekvőbe, pszichiátriára, egy börtönbe…stb. hogy tudjam, mivégre a világ….
    S marhára el kellene mélyedned a személyiséglélektan bugyraiban, hogy megértsd, hogy mindenki más, és senkinek nem jó ugyanaz a tanács, még ha közel hasonló gonddal is küzdenek az adott klienseid.

    Ne írjál több könyvet!
    Covey-ből egy is elég volt egy! Ő is jól megszedte magát a tudatlanokon.

    üdv
    Napsugár

  5. Még nem értem a könyv végére, de nem is sietek vele. Sokat kell emésztenem azt, amit olvastam. A családomban mindig fontos volt az (és máig fontos), hogy legyen valakinek munkája, mert csak úgy lesz nyugdíja. Azt, hogy ezt a munkát szereti- e vagy sem, az nem fontos, a munkát úgysem lehet szeretni. Erre is furcsa érzés most másként gondolnom.

    Talán a legnehezebb azt volt feldolgoznom, hogy nem lesz nyugdíjam, ha ebben a kényelmes, bár keveset fizető munkahelyen maradok továbbra is. Ez egyszerre félelemmel és egy kis belső rajongással tölt el.

    Amikor fiatalabb voltam, többször ki tudtam törni a kényelmi zónámból (egy egy évre is, ami örömmel és szabadság érzéssel töltött el) de ez az utóbbi időben már nem sikerült.

    Valahogyan elvesztettem a motivációmat és feladtam a harcot a körülöttem élőkkel, akik a jelenlegi helyzetem kialakításával győzködtek (amit pedig érzek és a könyv hatására is kiderült, hogy nem jó hosszútávon, mondjuk abban igazuk volt, hogy nagyon kényelmes)

    Így most egy kisebb talajvesztést érzek, sokszor a sírás kerülget, hogy akkor most ezt hogyan fogom megoldani? Tudom, hogy képes vagyok rá, de Vajon jön-e elég belső motiváció a változtatáshoz? Lesz-e elég erőm az egyre jobban visszahúzó kényelmes kis közegemből kilépni?

    Bár ezek most nem jó érzések, azért köszönöm a könyvet, hogy elindították ezt a változást. Ennek előbb vagy utóbb el kellett jönnie.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.