Elég sok ügyfelemtől és ismerősömtől hallom, hogy ha van is munkája, nem érzi ott jól magát, és hiába váltana, valahogy nem találja a helyét a munkaerőpiacon. Nos, ha te is ebbe a csoportba tartozol, ez simán lehet annak is a jele, hogy normális lelkű ember vagy, akit egyszerűen nem kötnek le a manapság „munkának” nevezett áltevékenységek.

Az emberi történelem legnagyobb részében ugyanis úgy volt, hogy az ember azért „dolgozott”, mert enni akart, vagy mert meg kellett csinálnia a kunyhót ahol lakott. Ez volt a halászó-vadászó-gyűjtögető életmód, amikor a munka és a megélhetés teljesen egy volt, és napi 3-4 óránál senki sem dolgozott többet.

Az elmúlt pár ezer évben jött a mezőgazdálkodás, az állattartás és a falusi életmód. Ez az életvitel már sokkal több munkát követelt, de a munka továbbra is értelmes volt, hiszen mindenki tudja, hogy miért és mennyit kell dolgoznia.

Aztán „tovább fejlődtünk”, és a városi életmóddal eltűnt ez az egyértelmű kapcsolat a munka és annak értelme között. Egyre inkább szakosodtunk, ma már mindenki máshoz ért. (Nagyon sokan pedig semmihez.) Ez a specializáció azzal jár, hogy a modern munkaerőpiacon csupa olyasmit kell csinálnunk, amivel egy természeti közegben egy napot sem tudnánk életben maradni. Ez még önmagában nem is lenne gond, de a lelkünk (vagy mink) még mindig arra vagyunk huzalozva, ahogyan évmilliókig éltünk: szeretnénk tudni és érezni, hogy a munkánknak személy szerint számunkra van értelme. A modern munkáknál ezt azonban nem tehetjük, hiszen a munkánknak főleg a munkáltatónk és a tulajdonosi vagy a megrendelői kör látja a hasznát.

Szóval, ha te is úgy érzed, hogy nincs értelme annak, amit csinálsz, lehet, hogy át kéne gondolnod, hogy miért csinálod. Ha erre csak a „pénzkereset” és a „megélhetés” szavak jutnak eszedbe, itt az ideje valami valóban értelmesebb dolog után nézni. Még bizony akár olyan áron is, hogy kisebb lakásban élsz vagy kevesebb lesz a havi nettód. Az ember ugyanis nem pénzkereső robot, hanem értelmes, lélekkel rendelkező lény: a nyomor szintje felett kettővel igényli az értelmes munkát és a kiteljesedést.