KezdőlapBlogSzoktad rosszul érezni magad attól, amiket írok?

Hozzászólások

Szoktad rosszul érezni magad attól, amiket írok? — 2 hozzászólás

  1. Judit fenti blogbejegyzését mosolyogva olvastam. A válasz nagyon egyszerű, hogy miért. Átéltem azokat a feszélyező, elbizonytalanító, nyugtalanító érzéseket amiről ír. A kényelmi zónából való kimozdítás szerintem alapvetően nehéz feladat, viszont A gazdagság útján c. könyv elolvasása után én úgy éreztem, hogy nincs visszaút a kényelmes kis eddigi „világomba”, két lábbal rúgtak ki onnan.
    Ültem a kanapén és az járt a fejemben, hogy a világ tényleg így működik? Akkor ezt eddig miért nem mondták, miért nem mutatták meg, miért nem jöttem rá magamtól? Aztán kezdtem rájönni, hogy valójában mondták és mutatták is (köszönet a férjemnek), csak egyszerűen nem akartam észrevenni, mert egyszerűbb volt nem gondolkodni bizonyos témákon, hanem a dolgos mindennapokat élni . Számomra ez a könyv volt az, ami végleg kibillentett az eddigi életformámból, gondolatvilágomból.
    A bizonytalanság, feszültség, kétely érzései jó pár hétig, hónapig mindennapjaim és gondolataim részei voltak, sőt most is elő-elő jönnek 1-1 „merészebb”, az eddigi szemléletemtől teljesen eltérő gondolatnál. Ezeknek az érzéseknek köszönhetően értettem meg nagyon sok dolgot, amiktől idegenkedtem és nem akartam korábban észrevenni. Hogy megérte-e? A válasz egyértelműen IGEN.
    A könyvet többször is olvasni fogom (valamint A magad útján-ba is belekezdtem). Illetve a Judittal való coaching már jó pár értékes gondolathoz segített hozzá, hogy célokat támasszak magam elé, és azok elérésén dolgozzak.
    A belső feszültség mára egy olyan érzéssé formálódott, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy a régi gondolkodásmódom kezd a múlt árnyékába veszni.
    Egyetértek Judittal, jöjjenek azok a nyugtalanító érzések, mert az már a fejlődés, a következő lépcső jele!!!

  2. Tényleg így van, a nyugalom megzavarására alkalmas üzenetek ezek. De igazából tényleg jó ebben a nyugalomban ejtőzni? Az biztos, hogy elindul valami feszengés, belső ösztökélés, hogy mozdulni kéne. Merthogy a “hátulról” való motiváló rossz érzés csak nem hagyja nyugton az embert. Addig piszkál, amíg a jó meleg kényelemből ki kell lépni a hideg és kegyetlen ismeretlenbe. Jó ez nekem? Aztán ha sikerül kimozdulni és elindulni a fejlődés útján, egyre több a jó és kellemes érzés, csak valahogy a ráhangolódás megy kicsit nehezen, mint ahogy nehéz a vasúti szerelvényt mozgásba hozni. Ha már gurul, akkor sokkal kisebb erőhatással lehet lendületben, mozgásban tartani. A kényelmetlen, idegen és ismeretlen dolgok szépen lassan megváltoznak, ismerősök és közeliek lesznek. Megtanulunk a komfort zónából kilépni, azt szépen kitágítani. “Mit csináljak másképp ezután?” Értékeljük a kis lépéseket, amik mindig valahogy előre visznek. Aztán visszanézve tényleg nagy lesz a távolság, amit sikerült megtennünk.

    Több sikeres emberről is levehető, hogy nagyon rövid ideig tudnak elégedetten hátradőlni. Egy nagyobb dobás után pár napig / óráig / percig tart náluk a jó érzés, vállveregetések, elismerések hatása, aztán talán már belülről jön a “rossz érzés”, ami nem hagy nyugtot a következő sikeres projektig. Jó lenne ide eljutni. Addig is, jöhetnek a feszélyező, nyugtalanító üzenetek, amiket átkonvertálhatunk felismeréssé, célkitűzéssé…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.