Még egyetemista koromban alakult ki az a szokásom, hogy szeptember első két hetében elhagyom a várost. Akkoriban ugyanis a nagy szakokra csak sorszámosztással lehetett bekerülni, ami azt jelentette, hogy az angol szakon már szeptember elején hétfőn hajnaltól indult a taposás: aki jó tanárhoz akart bekerülni szemináriumi csoportra, annak bizony éjféltől reggelig ott kellett szobroznia az egyetem előtt sorszámért. Én ezt nem szerettem, ezért azt a taktikát választottam, hogy elmentem nyaralni – így nem stresszeltem végig az első két tanítási hetet, hogy sorszám híján milyen szemináriumi csoportba tudom majd beimádkozni magam, a harmadik héten pedig szépen beiratkoztam a „resztli” csoportokba. A diplomám így is meglett, a Nádasdy Ádám-féle sztártanárokat pedig meghallgattam a nagyelőadáson.

Az egyetem elmúlt, a szokás megmaradt (lévén hogy nincs beiskolázandó gyerekem): szeptember elején kivonom magam a forgalomból. Szóval én most épp nyaralok. Pontosabban vidéken vagyok és más tempóban és mélységben dolgozom. Az egyik reggel tettem egy érdekes felismerést. Történt, hogy kimentem a kertbe napüdvözletet csinálni (ez nem valami ősi vudu, hanem egy jógagyakorlat), és azt vettem észre, hogy ebben a gyakorlatsorban minden perspektíva benne van, ami a sikeres életvezetéshez szükséges. Sőt, nemcsak a perspektíva van, benne, hanem az is, hogy ki milyen beállítottságú ember – ki milyen perspektívában érzi jól magát. A gyakorlat elején ez ember áll és kilégzéskor felemeli az arcát az ég felé. Ilyenkor ezt látni:

Aki ebben a perspektívában érzi jól magát, az szeret nagyban gondolkodni, globálisan látja a dolgokat, az emberiség egésze, a természet, az univerzum, a rezgések, a nagy célok foglalkoztatják. Amikor egy ilyen beállítottságú ember dolgozik, nem szívesen gondol önmagára, inkább a világnak, a földnek, a mindenségnek akar jót, a saját egyéni boldogulása kevésbé köti le. Ez a cégvezetők és a spirituális gondolkodók látószöge is. Ha te is ilyen vagy, jó úton jársz, de előbb-utóbb eggyel kell lejjebb lépned a személyes céljaid megfogalmazásához, majd még egy szinttel kell lemenned, hogy meglegyen a kellő önfegyelmed is a feladatok befejezéséhez.

A jógapózok közöl a következő látószög az álló és egyenesen előre néző ember látószöge. Ilyenkor a fákat és a közvetlenül előttünk fekvő tájat látni:

Ez a napi fontos tennivalók látószöge, itt jelennek meg a munkahelyi és az otthoni teendők. Aki így él, teszi, amit kell, de sokszor sajnos nem látja a fától az erdőt. A klasszikus reaktív alkalmazott/magánember főként ezen a szinten mozog: se a „nagy egészre” nem kell figyelnie, se arra, hogy ő lelkiismeretesen, jó érzésekkel végzi-e a feladatait. Ha te is ilyen beállítottságú ember vagy, ki kell lépned ebből a nézőpontból először felfelé, hogy a nagyobb képet is meglásd, és átgondold, merre halad az életed, és mit szeretnél a helyett, ahogyan most élsz. Aztán lefelé kell lépned, hogy kellő önfegyelmed és kitartásod legyen a céljaidhoz vezető apró feladatok lelkiismeretes befejezésére.

A napüdvözlet harmadik részében az ember lefekszik a földre, így ez tölti be a látóterét:

Itt jelennek meg a részletek: az apró világ, a hangyák és a csigák nyoma. Az ilyen szemléletű embert szokták „molyolósnak” nevezni. Ő az, aki jól elvan az apró részfeladatokkal: órákig tudja formázni, csinosítani a részleteket. Ő a jó fejlesztő, programozó, grafikai tervező, korrektor vagy tördelő. Nagy önfegyelme van, de néha bele se gondol, hogy egyáltalán van-e értelme ezzel az egésszel foglalkozni, és hogy mit tesz hozzá ez a pepecselés az ő életéhez és egyéni fejlődéséhez. Ha te is ilyen típusú ember vagy, elsőként meg kell tanulnod felfelé nézni, és értelmes céloknak alárendelni a kitartásodat.

Van még egy szint, amit nem tudtam lefotózni: a légzésünk, a szívverésünk, a belső érzeteink szintje. A fenti gondolatmenetben ez azt szimbolizálja, hogy hogyan érzed magad, miközben az életed fontos teendőit vagy részfeladatait végzed. Hiába nagy léptékű a cél, és hiába vagy kitartó – ha közben rosszul érzed magad, megette a fene az egészet.

A jóga a megfelelő sorrendet kényszeríti ránk: először a felhők, aztán a fák, és csak a végén a moha – és végig befelé is megtartjuk a figyelmünket. Ez a természetes bölcsesség diktálta sorrend, ami a sikeres és teljes élet felé vezet. Aki nem ebben a sorrendben halad, önmagát gáncsolja el.

Ha szeretnéd megérteni ezt a rendszert, és begyakorolni magad azokon a szinteken is, ahol idegenebbül mozogsz, gyere el az őszi programokra, ahol megbeszéljük, hogyan kell a nagy célokat megfogalmazni, mit kell tenni ezekért napi szinten, és hogyan tudjuk növelni az önfegyelmünket. Mivel még mindig vannak helyek a most szombati nyílt előadásra, ne habozz, hanem jelentkezz gyorsan! Részletek itt: http://agazdagsagutjan.hu/programok/nyilt-eloadas/