Miért jó moziba menni?
Vagyis ismét működni láttam a „Segíts magadon, az Isten/az univerzum/a szerencse is megsegít” elvet. Coachként persze egyből az jutott eszembe, hogy ebből mennyit lehet tanulni: nem mindegy ugyanis, hogy ugyanaz a probléma egy reaktívan vagy egy proaktívan gondolkodó ember életében adódik-e. A reaktív ember a probléma létére fókuszál, és csak azt nézi, miért nem tud továbbjutni rajta. Magyarázkodik, siránkozik, sajnáltatja magát és vádaskodik. A proaktív ember nem problémát, hanem megoldandó feladatot lát, és arra koncentrál, hogyan tud minél gyorsabban túljutni rajta. Minden egyéb manőver helyett azzal foglalkozik, merről induljon el a megoldás felé. Ha nem vagy biztos benne, te melyik csoportba tartozol, vedd elő egy aktuális bajodat, és nézd meg, tettél-e érte bármit is, hogy mihamarabb elmulaszd. Ha még nem indultál el a megoldás felé (nemcsak a fejedben, hanem a valós életeden is), reaktív vagy. Inspirációként íme a két film…
A király beszéde
jelen esetben egy feleség és egy coach.
A király beszéde (The King’s Speech) nem annyira angolos szemmel érdekes, mint életvezetési útmutatóként. Mindenkinek vannak olyan hátrányai, amikkel ha nem is együtt született, de mivel kora gyerekkorában kapta, gyakorlatilag adottnak veheti. Egy közszereplő esetében komoly induló hátrány a gyerekkori traumák miatt kialakult beszédhiba. (Ráadásul emberünk nem fiktív alak, mivel a történet VI. György brit király életének egyik fontos elemét ragadja ki.) Gondolom, a történetet a legtöbben ismeritek: adott egy súlyosan dadogó herceg, akit felesége elküld egy beszéd-coachhoz. Azért nem nevezem pusztán beszédterapeutának, mert a beavatkozás nemcsak a beszédtechnika szintjén történik, hanem rövid és intenzív módon önismereti és lelki síkon is – csakúgy mind a modern coachingban.
Mit jegyezz meg ebből a filmből?
• Ez a férj hallgatott a feleségére. A nő játszmák helyett a megoldásra koncentrált. Tanulság: ha egy párkapcsolatban az egyik félnek valami baja van, és a másik nem segíti az abból való kilépést, az játszmának minősül (ide értve a puszta empátiát, a sajnálatot vagy a baj miatti balhézást, veszekedést is). Máshogyan fogalmazva egy jó házasságban egymás coachai vagytok.
• A herceg elment egy szakemberhez, vagyis nem csak némán és méltósággal szenvedett, hanem segítséget kért. Nota bene: nem a barátaitól vagy a szomszédtól, hanem igazi hozzáértőtől kért segítséget.
• Olyan coachot vett igénybe, akit mások ajánlottak. (Az ajánlás a legjobb hitelesség-mérő eszköz.)
• Hajlandó volt rendszeresen gyakorolni: légző-gyakorlatokat, mondókákat ismételgetett. A változás ugyanis nem arról szól, hogy majd valaki megmondja neked a tutit, aztán minden rendbe jön: rendszeres feladataid lesznek, amíg a változás első jelei megjelennek az életedben.
• Hajlandó volt feltárni a régi fájdalmait és sérelmeit, hogy megértse, mi miatt alakult ki nála ez a súlyos beszédzavar, de nem ment a megértéshez szükséges mélységnél lejjebb (ami csak a dühöt és az önsajnálatot gerjeszti).
• Mert szembeszállni a coachával, amikor úgy érzete, hogy az belegyalogolt az életébe.
• Volt bátorsága bocsánatot is kérni, amikor utólag rájött, hogy a coachnak volt igaza.
• Sosem tagadta le, hogy a sikerhez segítségre volt szüksége: a dicsőséget nem egymaga söpörte be.
A következő három nap
(The Next Three Days)
Ez a film arról szól, hogy mit csinál egy férj, akinek a feleségét váratlanul a reggeliző-asztal mellől viszik el a rendőrök, mert gyilkossággal vádolják. Amikor minden legális csatorna kudarcot vall, hogy a nő kikerüljön a börtönből, a férfi úgy dönt, megszökteti onnan. (Azt direkt nem mondom el, csakugyan bűnös volt-e a nő – hátha valaki meg akarja nézni.)

Amikor egy olyan problémával találod szembe magad, amivel az addigi életedben még távolról sem találkoztál (hogyan szöktessek meg valakit a börtönből), azonnal több csatornán kezdd el képezni magad:
• Ez a férfi leült a számítógépe elé, és rákeresett az őt érdeklő témára a Google-ban, majd kikutatta, kik és miket írtak erről. Valószínűleg arra keresett rá, hogy „megszökni börtönből”. Ez elsőre talán abszurdnak tűnik, de ha innen indulsz, azonnal tudni fogod, merre indulj. Ne szégyellj rákeresni, hogy „depressziós a gyerekem” vagy „infarktusom volt”.
• Elment egy könyvtárba, és elolvasott egy tucat könyvet, amiket az előző lépésben megtalált.
• A könyvekből jegyzeteket készített.
• Személyesen felkeresett (nem e-mailben vagy telefonon!) legalább egy embert, aki már megcsinálta azt, amit ő is szeretne. Kifaggatott egy többszörös börtönszökevényt, hogy mit tanácsolna valakinek, aki hasonló eredményt akar elérni.
• Pontos és alapos tervet készített: a szoba egyik falát teljesen beborította a térképekből, fényképekből, jegyzetekből álló Terv. Terv nélkül nincs változás sem, mert fogalmad sem lesz, hogy mit kellene csinálnod, hogy jobb legyen. Pontos terv nélkül csak a panaszkodás marad.
• A terven útközben sokszor módosított néha a lelkiismerete, néha az azonnali körülmények miatt.
• Amikor azt látta, hogy a feleségének nem kell a szabadság bármi áron, hajlandó volt eldobni a tervet.
• Amikor megoldotta azt a hirtelen felmerült helyzetet, amely miatt az egész terv érvényét vesztette, folytatta a tervet – vagyis amit csak lehetett, kihozott belőle.

A terved legyen legalább ennyire kézzel fogható, vizuális,
képekkel és ábrákkal szemléltetett, és bármikor módosítható.
Bárhogyan is végződött volna a történet, ez a két pasas tudta volna, hogy ő mindent megtett, ami személy szerint számára lehetséges volt. Adhat-e ennél bármi nagyobb lelki nyugalmat az életben?
Hozzászólások
Miért jó moziba menni? — Nincs hozzászólás