Mi az, hogy önbizalom?

Sokaktól hallom, hogy a munkájuk megtalálásában és megteremtésében leginkább a gyenge önbizalmuk akadályozza őket. Az emberek nagy része úgy véli, hogy az önbizalom egyfajta adottság, ami lehet tanult vagy öröklött, mindenesetre nem igazán lehet rajta változtatni. Olyan, amilyen. Én ellenben azt tapasztalom, hogy az önbizalom elsajátítható és fejleszthető.
Az önbizalom fejlesztésének négy lépése van:

  1. Hallanod kell róla, hogy az a dolog, amihez nem érzel elég önbizalmat magadban, igenis lehetséges.
  2. Szellemileg és érzelmileg nyitottnak kell lenned erre az információra.
  3. Tanulnod kell a témáról, hogy megértsd, mit kellene csinálnod.
  4. Gyakorolnod, gyakorolnod és gyakorolnod kell.

Ez a hírlevél az egyes és hármas pontról szól – a másik két dolog rajtad áll…

Kezdjük azzal, hogy az önbizalom-problémák mélyén mindig valamiféle félelem rejlik, ezért elsőként a félelemről szeretnék szót ejteni.

A félelem két fajtája

A félelemnek két fajtája van: az adaptív félelem és a korlátozó félelem. Az adaptív félelem az alkalmazkodást és életben maradást segíti. Ez az érzés évmilliók alatt alakult ki bennünk a világban számunkra veszélyes ingerekkel kapcsolatban. Néhány klasszikus példa:

  • Félek, attól, hogy betörnek a lakásomba, mert tudom, hogy vannak betörők – tehát megteszek riasztót és rácsot szereltetek fel.
  • Félek a betegségektől, mert több ismerősöm és rokonom cukorbetegségben vagy rákban halt meg – tehát tudatosan táplálkozom és sportolok.
  • Félek a támadóktól, mert sajnos vannak olyanok, akik kirabolnak vagy megerőszakolnak másokat – ezért elmegyek egy önvédelmi tanfolyamra.
  • Félek a magasfeszültségű távvezetéktől, és mivel tudom, hogy a nagyfeszültségű áram „áthúz” (vagyis akkor is bele tud csapni egy emberbe, ha az csak közel megy hozzá) , sosem megyek ilyen közelébe.

Ezek általában „jó” félelmek, és hacsak nem kaszkadőr, kommandós vagy villanyszerelő vagy, nem kell foglalkoznod azzal, hogy legyőzd ezeket magadban. (Aki efféle hivatásban dolgozik, annak sokszor nincs is mit legyőznie, mert eleve nincsenek benne ezek a félelmek. Ismertem egy fiút, aki már gyerekkorában azzal szórakozott, hogy szándékosan marha nagyokat esett biciklizés közben, majd vérző térddel, büszkén jött, hogy „ugye milyen jó kis esés volt?”. Ő például később kaszkadőr és birkózó lett.)

Azért megfigyelted, hogy a mondatok végén ott áll a következő lépés is? Teszek valamit a félelmem ellen. A félelem érzése ugyanis ezekben az esetekben semmit nem ér. A megfelelő válasznak, cselekvésnek kell követnie. Ha megfogadod az adaptív félelmeid tanácsát, átvitt és konkrét értelemben is javul az életben maradásod esélye. Aki az ilyen félelemmel dacol, és „csak azért is” szembe megy vele, előbb-utóbb bajba kerül.

Na és van a másik fajta félelem, a korlátozó félelem. Ezek is olyan félelmek, amelyek bizonyos dolgok megtételében akadályoznak minket – csakhogy az előző félelemmel ellentétben ezek kifejezetten hasznos dolgok lennének. E félelmek híján messze előrébb jutnánk a szakmai és magánéletünkben egyaránt – csak hát nem merjük megtenni őket… Néhány jellegzetes példa a korlátozó félelmekre:

  • Ismerkedni vagy randit kérni.
  • Mások előtt beszélni, felolvasni, előadni és úgy általában „szerepelni”.
  • Abban a tudatban jelentkezni egy munkahelyre, hogy rajtam kívül még ötvenen jelentkeznek.
  • Híres és/vagy gazdag embereket megkeresni (levelet írni nekik, felhívni őket, beszélgetni velük).
  • Idegen nyelven megszólalni.
  • Jogosítványt szerezni, autót vezetni.

A fenti példák mind lehetőségektől fosztanak meg téged. Nem kerülsz kapcsolatba emberekkel és helyzetekkel, amelyek a fejlődésedet és kiteljesedésedet szolgálnák. Ha az önbizalmadon akarsz javítani, ezekkel a félelmekkel lesz dolgod. Ugyanis a korlátozó félelmek az önbizalom legnagyobb gyilkosai.

 Félelmek és önbizalom

Az önbizalomhiány forrása nem valami elvont, általános érzés, hanem egy nagyon is konkrét dolog: a kudarctól és az elutasítástól való félelem. Attól félünk, hogy nem vagyunk elég jók, és hogy mások emiatt biztosan kinevetnek, leszólnak vagy megaláznak minket. Ha nem érdekelne, hogy mások mit szólnak hozzád, hidd el nekem, sosem lennének önbizalom-problémáid. Egyszerűen csak csinálnád, amit akarsz, és pont magasról tennél a többi ember véleményére. De nem ez történik: azt hiszed, hogy ha nem tökéletes a teljesítményed, akkor mint személyt fognak kinevetni, megbélyegezni, elutasítani. Ez a félelem visszatart attól, hogy megpróbáld – vagy ha meg is próbálod, valószínűleg sokkal gyengébben szerepelsz, mint ahogyan meg tudnád csinálni, ha nem azon szoronganál, hogy „jaj, csak nehogy kinevessenek!”.

Ha az önbizalom gyilkosa a félelem, akkor az önbizalom forrása az önbecsülés. Az a tudat, hogy én akkor is odatettem magam, amikor kezem-lábam remegett, kivert a víz és elcsuklott a hangom. Ha a félelemmel szemben haladsz, olyan muníciót adsz az önbizalmadnak, amit el sem tudtál volna képzelni.

Hogy ez mit jelent? Azt, hogy nem keresel a kifogásokat, amikor valamitől félsz. Hogy sosem sajnálod magad. Hogy nem várod el, hogy majd valaki más megcsinálja helyetted, hanem: megteszed. „Csak azért is!” Sőt: éppen azért teszed meg, mert félsz. Ha tudod, hogy egyszer képes voltál még a félelmeiden is átlépni, olyan mély nyugalmat fogsz meríteni az erődből, ami átsugárzik rajtad, mint levélen a napfény. Elkezdesz hinni önmagadban.

 A félelem királyi útja

Az igazán bátor és tudatos emberek direkt kihasználják ezt a tudást: hallgatnak az adaptív félelmeikre, de „csak azért is” alapon szembeszállnak a korlátozó félelmeikkel. Hogy miért?
Azért, mert felismerték, hogy ha szembe mennek ezekkel, hatalmas fejlődési lehetőségek nyílnak meg előttük.

A félelem királyi útja azt jelenti, hogy bármit érzel is, ráveszed magad és végigmész az úton. Azért „királyi” ez az út, mert csak a kivételesek járnak rajta. Azt javaslom, hogy mostantól te is lépj a félelem királyi útjára. Tudatosan és módszeresen tedd bele magad azokba a helyzetekbe, amelyektől tartasz. Félsz a sötétségtől? Menj el néhány barlangba! Félsz a bezártságtól? Irány a legközelebbi minaret! Félsz a mindenféle csúszómászó állatoktól? Vegyél jegyet az állatkertbe!

Én már megtapasztaltam egy-két ilyen helyzetet, és megígérem neked, hogy nem fog bajod esni. Semmi olyasmi nem történhet veled, ami árt neked. Valószínűleg lesznek kellemetlen perceid, egy-két pánikreakciód, de a hozadékot nagyon is élvezni fogod! És garantálom, hogy ha ezekkel a korlátozó félelemeiddel szembeszállsz, hatalmas áttöréseket fogsz elérni. Néhány ilyen tapasztalat után felszabadulttá és a szó jó értelmében merésszé válsz: olyasmiket is meg mersz majd tenni, amiről korábban maximum csak álmodoztál.

Feladatok

Feladatok

  1. Gondold át és írd le, hogy mik azok a helyzetek, amelyektől kifejezetten tartasz vagy félsz. (Mind a szakmai, mind a magánéletedben gondolkodj.)
  2. Amint elkészült a lista, kezdd el darabonként „csak azért is!” megcsinálni ezeket.

 Mi jön most?

Ez a „Mentőöv álláskeresőknek” című hírlevél-sorozat vége. Remélem, hasznosnak találtad. Innentől TE jössz. Két választásod van:

1. Gyorsan elfelejtsd mindazt, amiről az elmúlt leckékben olvastál, és beállsz a sorba, ahol te leszel a 142. jelentkező, aki a közhelyes pályázatával untatja a munkáltatókat, és a válságra panaszkodik…

VAGY:

2. A rögösebb de biztosabb utat választod, és elkezded mindezt átültetni a gyakorlatba. A döntés a te kezedben van.


Hozzászólások

8. lecke: „Nekem ez úgysem megy.” Önbizalom-fejlesztés felsőfokon — 5 hozzászólás

  1. Kedves Judit!
    Nagyon sok újat adott ez a 8 részes anyag! Azt is végigolvastam, ahol első blikkre úgy tűnt, sok új infot nem adhat, mert úgy vagyok vele, hogy sosem lehet tudni, épp melyik szófordulat hoz mégis egy újabb felismerést nekem. És rendkívül hasznosnak tartom a feladatokat, melyeket egytől egyig megcsináltam, és amelyek kidolgozása nagyon sok új felismerést hozott nekem saját magamról – mi az, amiben igazán jó vagyok és hasznos lehet, mit szeretek igazán csinálni, stb. – ami még inkább segített abban, hogy megtaláljam végre annak esszenciáját, milyen munkát is szeretnék találni.
    Most nagyon lelkes vagyok, tudom, hogy csak rajtam múlik a saját sikerem. Ami külön élmény volt, hogy mindvégig, míg ezzel foglalkoztam, egy fokozott, nagyon lelkes állapotba kerültem, és nem éreztem egy cseppnyi kétséget a felől, hogy 45 évesen ne működne ez ugyanúgy, mint a fiatalabbaknál, vagy akár a képzettebbeknél.
    Jó tudni, hogy a megfelelő hozzáállással és kitartással elkerülhetetlen a siker. Legalábbis velem elhitette! 🙂
    Az anyagai olvasása közben kitaláltam egy mottót magamnak:
    Képes vagyok kikaparni magamnak a gesztenyét!
    Hálás köszönet a sok megosztott ismeretért!

  2. Kedves Judit!
    Első körben átolvastam végig minden feladatot kihagyva, érdekelt az egész. Jól esett sok-sok gondolat, alapvetően így gondolok sok mindent, mégsem így tettem (önbizalom ? megszokás? kifogás?). Nem tudom, hogy a könyved mennyivel ad többet, szerintem ez is sokat segít, ha valaki érti, remélem én értem, érzem.
    A magyar szavak, kontra idegen szavak kérdésben nem értek egyet, de ez lényegtelen kis kitérő, és semmit nem vesz el a lényegből.
    Megyek a levelekben előre és hátra, magamra illesztve a szisztémát vagy szisztémára illesztve magamat 🙂
    Köszönettel, András

  3. A fenti feladatokat már igen, de ” A magad útján” feladatait még nem. Érdekes a felvetésed, hogy ” ahol nincs rád szükség “. Szerintem több helyen is, ahová el akartam jutni, rám lett volna szükség, de pl. valami demotivált troll elfoglalta előlem. Vagy akiknek kellett volna, nem hittek bennem. Egyébként, most tényleg tanácstalan vagyok merre is tovább, mert a terveim nem jöttek be az utóbbi 2-3 évben, ez is hozott az oldalra.

  4. Nekem az a tapasztalatom, hogy ha nem találsz munkát, valószínűleg magadat nem találod: ott keresel, ahol nincs rád szükség, de nem veszed észre. Megcsináltad pl. a fenti feladatokat, és “A magad útján” feladatait?

  5. Elolvastam a leírtakat, talán tényleg hasznos lehet nagyon sok ember számára. Azonban, kíváncsi vagyok az én esetemre mit mondasz. Én egyenlőre nem találom a megoldást. Én nagyon önbizalom hiányos voltam, szegény családból származom, 18-19 évesen még telefonálni sem tudtam, az első munkahelyemen betanított munkásként dolgoztam. De aztán először levelezőn leérettségiztem, aztán középfokú angol nyelvvizsgát szereztem még a Főiskola előtt, aztán diploma, a Főiskola alatt felsőfokú angol, középfokú német nyelvvizsga, közben műszakban dolgoztam! Diplomaszerzés után sikerült is elhelyezkednem, de a cég lassan csődbe ment 2008-2011 között. 2011-ben úgy szűnt meg a munkahelyem novemberben, hogy egyedül is maradtam a családi házamban, épp a tél beköszönte és a magasabb számlák előtt, de megoldottam ezt is. Tavaly külföldön angolul tartottam kisebb “előadásfélét”. Miután “véletlenül” találkoztam Rómában II. János Pállal, úgy vagyok vele mit nekem egy helyi cégvezető, vagy politikus, ettől függetlenül nemcsak nekik, hanem egy nincstelennek is megadom a maximális tiszteletet. Nem felejtettem el, hogy honnan jöttem. És még sorolhatnám … Mindezek ellenére két éve nem tudok egy nekem való munkát találni. Kíváncsi vagyok ezt a problémát hogyan lehet feloldani!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.