Mi az, hogy a válságbiztos munkahely?

2008 óta egyre nyilvánvalóbb, hogy a gazdasági makrokörnyezet (vagyis a nagy külvilág) fontos tényező a munkakeresésben. Hiába vagy jó helyen, és végzed jól a munkádat, a leépítés réme ebben az esetben is fenyegethet. És csakugyan: az elmúlt években sok rendes és szorgalmas munkavállaló került az utcára valóban önhibáján kívül. Hogy ezt a kellemetlen meglepetést elkerülhesd, összegyűjtöttem néhány tippet, amivel jó eséllyel garantálhatod, hogy a következő munkahelyed már válságbiztos legyen. Ehhez lássuk a válságbiztos munkahely öt jellemzőjét:

  1. A munkahelyed által előállított érték iránti piaci igény kedvezőtlenebb gazdasági helyzetben sem szűnik meg.
  2. A munkahely iránti igény valós emberi és piaci folyamatok hatásai alatt áll.
  3. A munkahely nincs kiszolgáltatva a munkaerőpiac árapályának.
  4. A munkádat úgy kerested, hogy a végzettségeid és az eddigi munkatapasztalataid mellett/helyett legfőképpen az erősségeidre támaszkodtál.
  5. A munkád a te tulajdonod.

 1. A munkahelyed által előállított érték iránti piaci igény kedvezőtlenebb gazdasági helyzetben sem szűnik meg

Ez a kitétel rengeteg versenyszférabeli munkahelyet eleve kizár, mert a modern munkahelyek nagy része irreális fogyasztásra ösztönző szektorokban található. Mivel minden gazdasági tevékenység egy zárt rendszerben (a bolygónk) tud csak növekedni, és mivel semmilyen növekedés nem tartható fent örökké, az éveken át növekvő profit sem fog mindig növekedni. A visszaesés és az ezzel járó leépítés garantált.

Minden szektorban vannak olyan buborék-szerű területek, amelyek túlduzzasztott fogyasztói igényeket szolgálnak ki. Ha a GDP (a termelési-fogyasztási ciklus) bármi miatt visszaesik, ezek a szektorok borulnak a legelőször. Ha olyan szektorba mész dolgozni, ahol a túlkereslet jellemző a terület termékei/szolgáltatásai iránt, könnyen megeshet, hogy egy-két éven belül kidurran a lufi, és te feleslegessé válsz. Ilyen mesterségesen túlnövesztett „buborékszektor” az autóipar, az irodaházakban és lakóparkokban érdekelt nagybani építőipar, a pénzügyi szektor, a műszaki cikkek ipara, a nemzetközi tömegturizmus vagy a modern élelmiszeripar. Ezekben a szektorokban már láttuk, hogy egy nem is történelmi zuhanás, mint a 2008-ban kezdődött gazdasági visszaesés, milyen károkat okoz a foglalkoztatottságban.

2. A munkahely iránti igény valós emberi és piaci folyamatok hatásai alatt áll

Ennek a kitételnek a közszféra sok munkahelye nem felel meg, mivel a közszféra feltételeit az állam mesterségesen teremti meg. Ez meg is látszik a minőségen: az itt foglalkoztatott emberek összetétele és létszáma sokszor a munka minőségének rovására megy. (Klasszikus példa a modortalan, trehány munkát végző, láthatóan alkalmatlan munkatárs adóhivatalokban, önkormányzatoknál, oktatási vagy egészségügyi intézményekben, rendőrségen, stb.)

Ha te is ilyen munkát végzel, valószínűleg hálás vagy, hogy egyáltalán van bármilyen állásod, és rettegsz a váltás vagy a leépítés szavaktól. Ez nyilvánvalóan előnytelen állapot, hiszen ilyen körülmények között nem könnyű felszabadultan és jól teljesíteni. Ha nem vagy valakinek a jó embere, vagy nem vagy egészen nélkülözhetetlen, az elsőként útilaput kapó csoportba kerülhetsz, ha az állam meg akarja szorítani a nadrágszíjat.

3. A munkahely nincs kiszolgáltatva a munkaerőpiac árapályának

A modern, ipari kori munkák nagy részére jellemző, hogy egyes szakmákra gyorsan növekvő igény mutatkozik, aztán a piac és a képzés erre reagálva túlkínálatot teremt. Néhány éven belül kialakul az az állapot, hogy ha eldobsz egy követ, egy „sikerszakmát” kitanult szakembert találsz el vele. Ilyen volt régebben a közgazdász vagy a jogász. Ma a diplomás munkanélküli réteg jelentős része éppen ezekből – a 10-15 éve még vonzó – képzésekből kerül ki. Manapság ide tartozik a kommunikáció, a marketing és a média.

4. A munkádat úgy kerested, hogy a végzettségeid és az eddigi munkatapasztalataid mellett/helyett legfőképpen az erősségeidre támaszkodtál

Ezzel a huszárvágással a többi munkatársadhoz képest messze nélkülözhetetlenebbé tetted magad az esetleges munkáltatóid szemében. Minden munkahelyen vannak ugyanis nélkülözhető és nélkülözhetetlen emberek. Ha sikeres és biztos munkát akarsz, neked az utóbbi csoportba kell tartoznod. Ám erre csak úgy van esélyed, ha a képességeid legjavát tudod használni a napi munkádban.

Mint az előző leckében írtam, a legtöbb munkavállaló erre nem gondol időben, és amikor munkát keres, nem az erősségeit, hanem a régebbi munkatapasztalatait és a végzettségeit tartja szem előtt. Ez nagy hiba, hiszen később már nem tudja ezt a hiányt pótolni, így automatikusan pótolható lesz a munkáltató szemében.

5. A munkád a te tulajdonod

Munkavállalóként se csak egy státuszban ücsörögj, amely felett kizárólag a munkáltatód rendelkezik. Ez forradalmi gondolat, sokan talán nem is értik, mire gondolok ezzel, úgyhogy ezt érdemes kicsit alaposabban is kifejteni. Ehhez azonban tisztában kell lenned a munka és az állás (munkahely) közötti különbséggel.

Munka vagy állás?

Ez a két szó bizony a legkevésbé sem szinonima, sőt: két teljesen különböző világot jelöl! Ez a két kifejezés pont olyan, mint a hitel és a kölcsön – sok embernek szinonimának tűnnek, sőt, maguk a pénzintézetek, bankok is felváltva használják ezt a két kifejezést ugyanazon termékeikre. A pénzügyileg intelligens emberek azonban pontosan tudják, mi a kettő között a különbség. (A kölcsön után nem kell kamatot fizetni. Ha a kölcsön nem kamatmentes, az nem kölcsön, hanem hitel – bármilyen név alatt reklámozzák is. Erről a témáról amúgy A gazdagság útján című könyvemben írok bővebben.)

Tehát: a munka az a tevékenység, amivel az idődet értelmesen tudod tölteni, és amire valakinek szüksége van, hogy elvégezd. A munka értelmét bizonyítja, hogy nemcsak pénzért lehet végezni: ilyen az otthoni (gyakran fizetetlen, nők által végzett) házimunka, az önkéntes vagy karitatív munka.

Az állás egy helyszínt, adminisztratív környezetet, kontextust jelöl, ahol egy adott munkát el lehet végezni. Az ilyen munkát általában szabályzott módon, bizonyos előírások betartásával kell elvégezni. Az állás tehát szűkebb, a munka jóval tágabb és nagyobb ívű fogalom.

Ha értelmes munkát akarok keresni, tudnom kell, hogy mégis mihez értek. Mihez van kedvem? Miben érzem ön-azonosnak magam (vagyis mi adja meg nekem azt az érzést, hogy önmagam vagyok, és nem azzal az érzettel múlnak a napjaim, hogy valaki más életét élem)? Mire jogosítanak fel az eddigi tapasztalataim? Mire van piaci igény? Ezek a kérdések az egész embert teszik próbára, nem adható rájuk válasz egy párórás Google keresés után.

Ha állást keresek, aligha kell efféle filozófiai kérdésekkel foglalkoznom. Elég, ha elkezdem az ismerőseimet nyaggatni, hogy ajánljanak valamit, és felmegyek egy álláshirdetéseket listázó portálra.

Munkakeresés vagy álláskeresés?

A reaktívan élő emberek legnagyobb problémája, hogy ezt a két fogalmat teljesen összekeverik, így amikor munkát kellene keresniük, ők csak állást keresnek, és ahelyett, hogy először önmagukat találnák meg, csak azokat a munkahelyeket vagy közvetítő cégeket próbálják megtalálni, amelyek álláslehetőségeket hirdetnek. Így a munkakeresés idegölő internetes szörföléssé silányul, és épp a lényege vész el: egy felnőtt ember felelőssége a saját sorsa irányítása iránt.

Ez a fogalmi zavar miatt sokan azt élik meg, hogy nincs rájuk szükség, képtelenek rendes munkát találni maguknak. Éveken át munkanélküliként tengődnek, és lassan teljesen kiszorulnak  a munkaerőpiacról (idegen szóval: marginalizálódnak). A gondolkodásról és kezdeményezésről módszeresen leszoktatott tömegek társadalmi ballaszttá válnak, akiket a munkavállaló közösségnek kell eltartania. És emiatt születnek meg a frusztrált munkavállalók tömegei is, akik alapvetően minden munkahelyen rosszul érzik magukat, és akiket a szűkös fizetésükön kívül igazából semmi nem tart a munkahelyükön. „Legalább ez biztos” – mondják.

Aki állást keres, az valójában munkahelyet, vagyis egy fix, intézményen belüli lehetőséget keres, ahol őt hajlandók – legálisan vagy kevésbé – alkalmazni. Ez merőben logisztikai kérdés: mi a munkakör, mennyit fizetnek, hogyan tudom megközelíteni, mennyi a túlóra, milyen a vezetés, stb. Az állások minden paramétere a valóságnak arról a szeletétől szól, ami nem a jelentkező személye – ő csak úgy jön be a képbe, hogy mennyire tudja betölteni a szervezet életében a szóban forgó alkalmi űrt.

Természetesen nem arról van szó, hogy minden álláskeresés rossz, de sokan ennél többre vágynak. Ha neked elég, hogy mások kívánalmainak megfelelj, és havonta hazavigyél valami fix összeget, akkor jelentkezz a meghirdetett állásokra, és majd ott próbálj helyt állni. (Ezért is szenteltem könyvemben külön fejezetet A magad útján című könyvemben a munkavállalók és a proaktivitás témakörének.) De ne legyél túlságosan meglepve vagy felháborodva, ha a piaci körülmények változása miatt leépítenek. A középszerű munkavállaló középszerű elbírálást szokott kapni.

Te tudod, hogy mit akarsz?

Első lépésként tudnod kell, hogy te személy szerint melyik csoportba tartozol. Ugyanis ha nem a megfelelő fogalmak szerint gondolkozol, és nem a jó irányba indulsz, akkor nem fogsz ahhoz a célhoz jutni, amit elképzeltél magadnak. Az álláskeresés fő módszere az álláshirdetések nézegetése. A munkakeresés fő módszerei az önismeret, a gondolkozás és a proaktivitás (kezdeményező cselekvés).

Miért jobb munkát – és nem állást – keresni?

Amikor a saját munkádat keresed, gyakran teremtesz is: felismeréseket, lehetőségeket, kapcsolatokat, új utakat. Ez természetes velejárója annak, hogy önmagadat és a világ igényeit helyezed előtérbe ahelyett, hogy az álláslehetőségeket hirdető portálokat bújnád. A proaktívan megtalált (vagy inkább: megteremtett) munkának számos előnye van a szokásos módszerekkel keresett állásokkal szemben. Hogy mik ezek?

  • Az oda vezető út szórakoztatóbb az elcsépelt módszereknél.
  • Az ilyen munka reális önismeretre épül, így tartósabb piaci és munkáltatói igényhez vezet. A proaktívan szerzett munkát nehezebb elveszíteni, például alig van esélye, hogy kirúgjanak (hiszen már egyszer elérted, hogy ők hívjanak).
  • Ha önhibádon kívül el is veszíted az állást, a kapcsolati hálód és a tudásod átmenthető valami másba, nem fogsz évekig teljes elszigeteltségben tengeni-lengeni a munkaerőpiacon.
  • A proaktívan megteremtett munkánál nem a munka birtokolja a munkaerőt, hanem fordítva: a munkaerő a munka fölötti kategória. Emiatt jóval szabadabbnak érezheted magad.
  • A tudatosan gondolkodó munkakeresőnek jóval kisebb a konkurenciája, hiszen mialatt a többiek éppen a jobline.hu és a cvonline.hu oldalain talált állásokra jelentkeznek a tucatanyagaikkal, ő gondolkodik és tervezetten keresi a rá szabott munkát.
  • A saját munkáját kereső ember nem sörétes puskával lövöldözik mindenre, ami él és mozog, hanem hetekig céloz egy mesterlövészpuskával a nagyvadra. Így jóval kevesebb interjúra jár, ám messze felkészültebben érkezik.
  • „Kudarc” esetén személyre szóló és pontosan érthető indokokat kap, amiért mégsem tartanak rá igényt. A kudarc ettől értékes információforrássá válik.

Szemben a tömeggel

Ha álláskeresés helyett a munkádat keresed, bizonyos fokig a „nyájjal” szemben kell haladnod. Ha ezt az utat választod, az alábbi érzésekre számíthatsz:

  • Félelem: A biztonságot elhagyni ijesztő lehet, főleg az első néhány hónapban. Ez az érzés idővel csökkenni fog, majd elenyészik. Észre se fogod venni a változást, de jóval többet bírsz majd.
  • Kétely: Ez ugyan nem egy érzelem, hanem egy kognitív folyamat, de azért ide került, annyira gyakori. A kételkedés inkább az első időkben szokott megjelenni. Amikor az élet elkezd visszaigazolni, hogy jó úton haladsz, már kevésbé fog zavarni, és a félelmeid helyett (mivel a kétely mélyebb tartalma mindig valamiféle félelem) képes leszel az álmaidra és a megoldásokra koncentrálni.
  • Felszabadultság, öröm és megkönnyebbülés: A régi terhektől és kötöttségektől való megválás olyan érzést adhat, mintha hatalmas súlyokat vettek volna le a válladról. Ha jól csinálod a dolgodat, azt érezheted, hogy mintha ezer kis csapot nyitottak volna meg benned: szivárogni, folyni, majd ömleni fognak belőled az ötletek és a tervek. Ebben az állapotban értik meg sokan a sikerelőadók gyakori kérdését: „Vajon milyen keményen, napi hány órában tudnál dolgozni akkor, ha tudnád, hogy nem tudsz hibázni? Ha tudnád, hogy minden álmodat valóra tudod váltani?” Ez az öröm sokkal nagyobb teherbírást ad a munkában!

A proaktív munkakereső érzései nem mindig pozitívak – hiszen ebben a folyamatban is van visszautasítás, csalódás és kudarc –, de a tapasztalatai alapvetően értékesebbek és izgalmasabbak, mint a reaktívan működő álláskeresőknek. A megtalált munka pedig sokkal stabilabb és emberileg is jutalmazóbb. A választás joga a tiéd: munkát vagy állást keresel magadnak. A döntés szabadsága talán a legnagyobb emberi kihívás. Merd elfogadni!

Feladatok

Feladatok

  1. Gondold át, hogy eddigi életed során munkát vagy állást kerestél-e magadnak?
  2. Mik a terveid most: inkább állás kell találnod, vagy valóban a rád szabott munkát keresheted?
  3. Keress három embert, aki válságbiztos munkát talált/alakított ki magának. Mit tanulhatnál tőlük?

Mi jön most?

A következő leckében egy bónuszt kapsz a proaktív munkakereséshez szükséges fogaskerékről, ami sokakból hiányzik, pedig ez a fogaskerék hajtja az egész gépezetet. A neve nem más, mint önbizalom.


Hozzászólások

7. lecke: Válságbiztos munkahelyteremtés — Nincs hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.