Először is el kell döntened, hogy hol akarsz nyertes lenni…

A munkakeresésben (mint az élet összes fontos területén) is igaz, hogy a legkevésbé sem mindegy, melyik ligában játszol. Ugyanis sok liga van, és mindegyikben lehet győzni. Az, hogy valaki a mostani munkaerőpiacon állást kap, egyáltalán nem azt jelenti, hogy megnyerte a fődíjat. Hadd elevenítsem fel, milyen okok miatt szokták felvenni a legtöbb kiválasztottat:

Negatív okok (ez a vesztesek ligája):

Ő volt a legolcsóbb. Akit ilyen állásra vesznek fel, az anyagilag valószínűleg a padlón van, és kétségbeesetten össze-vissza kapkod.

Ő tűnt a legjobban kihasználhatónak.
Ez esetben az illető nyomott piaci árat kért az idejéért, és innentől napi 10–12 órát fog dolgozni minden túlóra-elszámolás és egyéb kedvezmény nélkül. Ő az igazi bérrabszolga; pénze sose lesz elég, és előbb-utóbb számíthat rá, hogy a családja is partvonalon kívül helyezi, vagy pszichoszomatikus tünetei lesznek az állandó túlterheltségtől és stressztől.

Ő mórikálta magát a legjobban. Az álláskeresésben (mint a párkeresésben) sokan hamiskártyások: próbálják magukat teljesen másnak mutatni, mint amilyenek valójában, mivel azt remélik, így könnyebben elkelnek a húspiacon. Régen egyes vidékeken a lányok párnákat kötöttek a szoknyájuk alá, mert így testesebbnek, teltebb csípejűnek tűnjenek. (Ma a push-up és a szilikon tesz hasonló szolgálatot.) Amikor a frigy megköttetett, a férj már hiába reklamált. Sokan ugyanígy állnak a munkakereséshez. Az anyagaikban és az interjún úgy viselkednek, mintha ők lennének a főnyeremény, de a tapasztaltabb HR-esek csak a fejüket fogják, mert tudják, hogy belül üres a lufi. (Őket akkor szokták felvenni, ha a menedzsment okosabbnak hiszi magát a HR-nél.)

Pozitív okok (a nyertesek itt játszanak):

Valóban ő volt a legjobb. Ez persze nem a véletlen műve: ezért az illetőnek sokat kellett régebben tennie, és minderről meg kellett győznie a felvételiztetőket is.

Valamilyen szerencsés kémiának köszönhetően ő volt a legszimpatikusabb. Megesik, de az ilyen ritkább, mint ahogyan arra sokan számítanak. Van, hogy a munkáltató kifejezetten egyvalaki mellett teszi le a voksát, mivel az illetőnek jó a humora, vagy kifejezetten kellemes a megjelenése, stb. Ám ez esetben is alapfeltétel, hogy a munkakörre is megfeleljen. Aki ebbe a csoportba tartozik, az bizonyos szempontoknak esetleg nem felel meg, de a munkáltató a szimpátia kedvéért bevállalja, hogy majd később betanítja.

Ha a nyertesekhez kívánsz tartozni…
 

Csak azért, mert valahova felvettek, ne áltasd magad, hogy biztosan te voltál a legjobb. Inkább gondold át, hogy melyik ligában játszottál. Egyetlen módon döntheted el, hogy valóban a nyertesek között vagy-e: aki a legjobb, az mindig alkupozícióban van. Ha mégsem vagy alkupozícióban, akkor a vesztes-lista valamelyik tagja igaz rád. Nagy valószínűséggel éppen bérrabszolgának készülsz elszegődni.

Ha szeretnéd biztosan elkerülni a vesztesek ligáját, legyél 95 százalékig biztos benne, hogy éppen te leszel a legjobb jelentkező! Ha ebben nem vagy legalább ennyire biztos, ne add be a jelentkezésedet. Igen, jól gondolod: ez csakugyan azt jelenti, hogy szinte sehova nem fogsz tudni jelentkezni. Éppen ez a jó megoldás! Ezzel a 7 leckéből álló sorozattal éppen arra szeretnélek rávenni, hogy hagyd abba középszerűnek lenni, és fedezd fel a saját szakértelmedet!

Az álláskeresésre is igaz, hogy a mennyiség a minőség rovására megy. A nyertesek ligájában mindig kevesen vannak, ugyanis az emberek legnagyobb része nem nyertes. Ha tényleg a jó ligában vagy, megeshet, hogy te vagy ott egyedül, vagyis nincs is kivel versenyezned. Ennek ellenére a legtöbben mégis beérik azzal, hogy több száz jelentkező között legyenek egy – ahol szinte labdába sem rúghatnak. Nem mintha a legtöbb embernek semmihez sem lenne tehetsége, hanem mert a legtöbb ember (tisztelet a kivételnek) lusta, vagy ha ez bántja a füledet, fogalmazzunk így: túl kényelmes ahhoz, hogy kikaparja magának a gesztenyét. A munkakeresők zöme az egyszerűbb utat és a kisebb ellenállást választja – még akkor is, ha szemmel láthatóan nem jut sehova. A többség nem tesz mást, mint munkakeresés címszó alatt szorgalmasan gyűjti be az újabb kudarcokat. Ironikus módon éppen a sokfelé jelentkezgetés miatt nem ér rá átgondoltan és tudatosan munkát keresni.

 Fordítsd meg a sorrendet!

Az álláskeresők 80-95 százaléka – akikből a vesztesek lesznek – ebben a sorrendben halad:

  1. Átgondolja, hogy milyen végzettsége van.
  2. Átgondolja, hogy a múltban hol dolgozott, és mivel foglakozott.
  3. Megnézi az álláshirdetéseket, és olyasmit keres, amely közel vagy távol valahogyan illeszkedik a múltjához.

Ez teljes mértékben reaktív hozzáállás: a személy a saját múltjára és az álláshirdetések által kínált jelenre reagál, a választásait ezekhez a tényezőkhöz igazítja. Vagyis előbb a kereteket veszi szemügyre, és azt tölti meg tartalommal.

Ha a nyertesek közé akarsz tartozni, te nem lehetsz reaktív, hanem mindenképpen a proaktív utat kell választanod. Vagyis te fordítva haladj! Ezzel az egyszerű lépéssel olyan helyzeti előnyre tehetsz szert a munkakeresők között, amiről korábban álmodni sem mertél. Neked már rég prémium munkád lesz, miközben a többiek még állásinterjúkra rohangálnak, vagy középszerű állásokban töltik az életüket, ahol nem igazán érik jól magukat. Az alábbi lépéseket kövesd:

  1. Egy időre nemes egyszerűséggel felejtsd el, hogy milyen végzettséged van.
  2. Térképezd fel, hogy a jelenben miben vagy jó, mihez van kedved, miben leled örömöd. Ehhez a lépéshez elkerülhetetlen, hogy megkérdezz másokat is arról, hogy milyen vagy. Ha csak egyedül állsz neki, sok tévutat és csalódást vállalsz be. (A visszajelzések kéréséhez én is adok egy hasznos segédletet A magad útján című könyvem munkafüzetében, amelyet a következő levelek egyikében fogsz megkapni.)
  3.  Gondold át, hogy ezek között a tevékenységek között mire van valós piaci igény. Ehhez valóban gondolkodnod kell, és némi piackutatást kell csinálnod. A célod, hogy megtudd, mások akár alkalmazottként, akár vállalkozóként hogyan élnek meg hasonló témákból.
  4. Ezek után nézhetsz álláshirdetéseket, illetve elkezdheted átgondolni, hogy a rejtett munkaerőpiacon hogyan tudsz önmagadnak egy megfelelő helyet megteremteni. (A rejtett munkaerőpiacról itt olvashatsz.) Azonban abban egészen biztos lehetsz, hogy ha ebben a sorrendben haladsz, sokkal stabilabb és jobb eredményeket érsz majd el. Az is igaz persze, hogy jóval több munkát kell az egészbe beletenned.

Ez a fenti folyamat proaktív stratégia: te kezdeményezel, te találod ki a tartalmat és utána nézed meg, mik a keretek. Dönthetsz úgy, hogy keresgetsz valami gyöngyszemet az állásajánlatok között, vagy választhatod azt, hogy kialakítod önmagad számára a neked való munkahelyet akár egy már létező cégen belül, akár egy új vállalkozást beindítva.

Ha ebből az irányból indulsz el, a munkakeresés örömteli és izgalmas feladattá válik. Ráadásul magad mögött hagyod az arctalan tömeget, amely minden középszerű reaktív munkakereső nyomában hömpölyög. Olyan helyekre fogsz tudni jelentkezni, ahol az anyagod kimagaslóan jó vagy érdekes lesz a többi kétségbeesett emberhez viszonyítva, akik mindenhova szétküldözgetik spam-szerű pályázataikat.

Feladatok

Feladatok

  1. A fenti lépések mentén írd össze,  hogy miben érzel magadban tehetséget! Kérdezd ki legalább öt ismerősödet is!
  2. Nézz körül az interneten, hogy kik és hogyan élnek meg ebből a tevékenységből. Keress alkalmazottakat és vállalkozókat is.
  3. Gondold át, hogy hogyan illeszthető be ez a tevékenység az álláshirdetésekbe.

Mi jön most?

A következő leckében arról lesz szó, hogy ha már túlléptél a reaktív munkakeresési módszereken, hogyan alakíthatsz ki magadnak garantáltan válságbiztos munkahelyet.

 


Hozzászólások

6. lecke: Proaktív munkakeresés — hogyan találd meg a tökéletesen rád szabott állást? — Nincs hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.