Mi ez a „reaktív” meg „proaktív”? Mindig ezek az idegen szavak…

Tény, hogy elég sok idegen szót használunk. (Itt titokban bevallom, hogy én is imádom az idegen szavakat, és mindig óriási erőfeszítésembe kerül, hogy a könyveim ne félig angolul és latinul legyenek megírva. Ezt azoknak mondom, akik a véletlenül átcsúszott egy-két kivétel miatt reklamálni szoktak… :)) A sok idegen szónak főként az az oka, hogy az angol nyelv és kultúra mára olyan mértékű teret hódított a mindennapokban, ami már a szókincsünkben is nyomot hagy. Aki a 2000-es években nem beszél jól angolul, az lassan kiszorul a munkaerőpiacról, ahol sok álláshirdetést már egyenesen angol nyelven adnak fel. Ha te sem beszélsz jól angolul, lehet, hogy te sem érted az olyan alapvető kifejezéseket, mint a címben szereplő reaktív és proaktív szavak. Pedig ez a két kifejezés két külön világot jelent az élet minden területén, beleértve a munkakeresést is.

A reaktív és proaktív hozzáállás közötti különbség ismerete ma már alapvető része a sikeres és kiegyensúlyozott felnőtt életnek. Ha tudatosan akarsz élni, elkerülhetetlenül tisztában kell lenned ezekkel a fogalmakkal, és a reaktív viselkedéseidet minél többször fel kell adnod a proaktív cselekvés kedvéért. A proaktív viselkedéssel ugyanis magasabb fokozatra kapcsolhatsz, és felpörgetheted az életed történéseit a számodra leginkább megfelelő irányba. De nézzük, mit is jelent ez a két szó.

Reaktív

A reaktív szó a re + akció kifejezésekből áll, azt jelenti: valamire reagálni. Aki reaktív, az valamire válaszol, valamilyen külső ingerre cselekszik, vagyis a viselkedését beindító momentum a külvilágból származik. Az egyén elszenvedője az ingernek, kívülről irányított. Íme néhány példa:

  • Valaki rálép a lábamra, és én dühös leszek. (düh)
  • A főnököm nem ad fizetésemelést, ezért lassan megunom a munkámat. (unalom)
  • Idegesít az a hangnem, ahogyan a barátaim egymással beszélnek. (irritáltság)
  • Ha esik az eső, lehangolt leszek. (szomorúság)

Ami ezekben a példákban közös, hogy egy érzelmi állapotot írnak le. A düh, unottság, utálkozás, irritáltság vagy szomorúság ráadásul nem pillanatnyi érzelmek, hanem sokszor huzamosan fennálló lelkiállapotok, amelyek negatív nyomot hagynak az emberben. Aki sok időt tölt efféle hangulatban, előbb-utóbb beteg lesz – amitől csak még rosszabbul érzi majd magát. Ráadásul a pozitívan gondolkodó emberek elkezdik őt kerülni, mert nem kellemes a vele való együttlét. Összegzésképpen: a reaktív embert megváltoztatja és kibillenti önmagából a külvilág. A reaktív életmód néhány következménye: az ember sokszor ideges, frusztrált, sok időt tölt rossz egészségi és/vagy szellemi állapotban, kiszolgáltatottnak érzi magát, másokat bírál, vádol vagy elítél, mert nem olyanok, amilyennek szerinte lenniük kéne.

Ez az ember egész életvitelére kivetül. A legtöbb reaktívan élő ember kifejezetten sok időt tölt rossz mentális állapotban. Már annyira megszokja, hogy csak külső ingerekre fogjon neki a dolgoknak, hogy amíg fenéken nem billentik, képes teljesen passzív módba vonulni, és egyáltalán semmit sem csinálni. Emiatt persze mind a munkájában, mind a magánéletében rengeteg lehetőségről lemarad, hiszen aki csak várakozik, az kevesebbszer kerül „helyzetbe”, mint aki aktívan tesz magáért.

Proaktív

A proaktív kifejezés töve a pro + akció, vagyis a valamiért való szándékos cselekvés. A proaktív viselkedés kiváltó ingere nem a külvilágban, hanem a személyen belül van, így az ilyen embert a saját tervei és döntései irányítják. Alapvető hozzáállása miatt arra figyel, hogy ő hogyan tud hatni a külvilágra. Saját céljai és elvei vannak, a körülötte zajló körülményhez és eseményekhez a saját pozitív rendszerén keresztül viszonyul. Néhány példa:

  • Valaki rálép a lábamra… mire én ránézek, jól van-e, netán nem állunk-e túl közel egymáshoz, és ezért arrébb kell húzódnom, hogy ő is kényelmesebben elférjen. (jó szándék feltételezése, önzetlenség, türelem)
  • A főnököm nem ad fizetésemelést… ezért alaposan és őszintén átgondolom, hogyan tudnám magamat hatékonyabbá, az elért eredményeimet pedig láthatóbbá tenni. Veszek néhány önfejlesztő könyvet is, hogy jobban tudjam, merre kell elindulnom. (felelősségvállalás, tudásvágy)
  • Nem tetszik az a hangnem, ahogyan a barátaim egymással beszélnek… ezért beszélgetést kezdeményezek velük együtt vagy külön-külön, hátha megértem, miért használnak egymással ilyen hangot. (kíváncsiság, a másik ember meghallgatása)
  • Esik az eső… és én arra gondolok, hogy ez a természet örök körforgásának szerves része, ami táplálja az embereket és minden földi fajt. (holisztikus gondolkodás, belső jókedv képessége)

A proaktív emberre különösen igaz az előző leckében leírt lelki hozzáállás: amiről tudja, hogy úgysem képes megváltoztatni, azt lelki békével elfogadja. Ami viszont a saját terveit és céljait illeti, mindent megtesz azért, hogy megváltoztassa önmaga körül a világot.

Érdemes megjegyezni, hogy a zárójelben szereplő szavak nem annyira tulajdonságok, mint életelvek. Az elvekben az a jó, hogy minden helyzetben, napsütésben vagy esőben, szerelemben vagy válás alatt, fiatal vagy idős korban, békében vagy háborúban ugyanúgy érvényesek. Akinek megvannak a saját elvei, az jóval könnyebb helyzetben van, mint aki csak reaktívan sodródik. Ezért ha proaktívabb kívánsz lenni, első lépésként tudatosítanod kell magadban, hogy mik az elveid, és mikhez tartani akarod magad a mindennapok megpróbáltatásai során. (Ha még sosem gondolkoztál el ezen, valószínűleg szükséged lesz néhány hétre. Ebben sokat segíthet e modell megalkotójának, Stephen Covey-nak híres könyve: A kiemelkedően sikeres emberek 7 szokása.)

Mi számít proaktivitásnak és mi nem?

A magyar kultúrában elég sok olyan ember van, aki még nem érti, hogy miért fontos fejlesztenünk magunkat. Az ő fülüknek a proaktivitás is gyanús kifejezés; éppen olyan, mint az asszertivitás (önérvényesítés). „Már megint valami amerikai izé!” Már a proaktivitás kifejezés is valami olyasmit idéz fel bennük, ami számukra taszító és amivel nem tudnak azonosulni — még akkor sem, ha amúgy jobb eredményeket érhetnének el. Remélem, nálad nem ez a helyzet, de ha esetleg te is idegenkedtél volna ettől a fogalomtól, talán segít ez e meghatározás: a proaktivitás azt jelenti, hogy az ember tudja, hogy mit akar, kitartóan a célja felé halad, de közben tiszteletben tartja a többi ember határait. Ezért nem sorolható a proaktivitás alá, ha valaki:

  • idegesítően nyomul
  • másokon átgázol
  • másokat zaklat
  • erőszakoskodik
  • figyelmen kívül hagyja, ha az elutasítják/nemet mondanak neki.

Ezek nem proaktív, hanem agresszív cselekedetek. Proaktív ember sosem él velük.

Néhány példa a reaktív–proaktív gondolkodásra

Hogy jobban megértsd a két hozzáállás közötti különbséget, íme néhány hétköznapi példa:

Reaktív hozzáállás: „Most már megettem ezt a tábla csokit, szóval már minden vackot összeehetek, úgyis mindegy.”
Proaktív hozzáállás: „Na, ezt a kis csokit még bekapom, de többet nem kérek. Utána jobban figyelek magamra, hogy ne essek vissza a régi cukorfüggő életmódomba. Keresek valami cukormentes csokireceptet a neten, hogy többé ne legyen bűntudatom, ha édességre vágyom.”


Reaktív hozzáállás:
„Most nincs kedvem telefonálni – meg hátha zavarom is a főnököt.”
Proaktív hozzáállás: „Fontos ezt a telefont elintéznem, bár nincs sok kedvem hozzá. Gyorsan essünk túl rajta, hogy haladni tudjak a többi dolgommal. Ha zavarok, a főnököm úgyis megmondja, mikor hívjam.”


Reaktív hozzáállás:
„Nincsenek normális állások, úgyhogy nem is keresek.”
Proaktív hozzáállás: „Ki kell találnom, milyen módon tudom mások számára hasznossá tenni magamat. Valamire biztosan szüksége van még a világnak, amit én is meg tudok tenni.”

 

Turbózd fel az életed!

Ezek után gondolom, nem leplek meg azzal a kijelentéssel, hogy ha sikeresebbé akarsz válni a munkádban, a reaktív viselkedés és gondolkodás helyett egyre inkább át kell kapcsolnod proaktívba. Ha nem engeded a világot hatni magadra, hanem arra koncentrálsz, hogyan tudsz te hatni a világra, sokkal eredményesebb és elégedettebb leszel. Amikor elkezded megtapasztalni a reaktívból proaktívba való átváltást, addig szinte elképzelhetetlennek vélt dolgok fognak történni veled. Olyan lesz, mintha szellemileg és érzelmileg magasabb fokozatba kapcsoltál volna: messze elhúzol majd azok mellett, akik még mindenben az akadályokat és a kifogásokat keresik, és arra várnak, hogy az élet kényszerítse őket cselekvésre. Az emberi teljesítményben ugyanis a legnagyobb áttörést az hozza, ha megtanulsz nem az akadályokra figyelni, hanem azt keresed, hogyan kerülheted ki, hogyan győzheted le azokat. Íme néhány változás, amit így látatlanban garantálok neked, ha proaktívabban kezdesz élni:

  • Az életed történéseiben azt éled majd meg, hogy „elszenvedő” helyett (gyerekszerep) az életet cselekvően alakító felnőtt vagy.
  • Többé nem lesz se kedved, se türelmed panaszkodni. (Sőt, valószínűleg kerülni is fogod a krónikus sopánkodókat.)
  • Nagyságrendekkel megnő a lehetőségeid tárháza, mert többé nem vársz a lehetőségekre, hanem megteremted azokat.
  • Szó szerint „kitárul a világ”: sokkal több emberrel kerülsz majd pozitív munka- vagy magánéleti kapcsolatba.
  • Többé nem fogod azt kívánni, hogy bárcsak valami mással foglalkozhatnál a helyett, amivel foglalkoznod kell.
  • Lelkileg kiegyensúlyozottabb leszel. Még a súlyos traumákat megélt emberekre is igaz, hogy ha a helyzetben megpróbáltak küzdeni, a megpróbáltatás után könnyebben gyógyulnak. Aki viszont tehetetlen passzivitásban élte át a helyzetet, az maradandóbb lelki sérüléseket szerzett. Ezért még akkor is jobban fogod érezni magad a bőrödben, ha nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan szeretted volna. Tudni fogod, hogy te minden tőled telhetőt megtettél.

Feladatok

Feladatok

  1. A fenti listában milyen pontokon ismertél magadra? Miben vagy reaktív és miben tartod magad inkább proaktív hozzáállásúnak? (Gondolj az életed minden területére, ne csak a munkára.)
  2. Mik azok az alapvető elvek, amelyek fontosak számodra, és amelyek a proaktivitásod alapját jelenthetik? Írd össze ezeket, és mindegyikről írj egy-két mondatot: miért azt választottad, mit jelent számodra az adott szó.
  3. Keress három proaktív embert magad körül. (Nem muszáj, hogy személyesen ismerd őket.) Írd le, miért éppen őket választottad, és mi az, amiben tanulhatnál tőlük.

Mi jön most?

A következő leckében a proaktív munkakeresésről lesz szó, vagyis arról, hogy hogyan kerüld el a reaktív viselkedés csapdáit egy olyan világban, ahol amúgy a reaktív munkakeresés a norma.



Hozzászólások

5. lecke: Reaktívból proaktívba… Turbózd fel az életed! — 2 hozzászólás

  1. nagyon örültem az anyagnak mert dolgom van ezen a téren, sok.
    a proaktívitásnál eszembe jutott, hogy talán fennállhat -a lelki önvédelem biztos ígérete mellett- a spontaneitás készségének elvesztése, hisz az a váratlan események fogadásával érkezik. nos ha valaki teljes vértezetben, felkészültségben van jelen az eseményben, azt nem kerüli el a spontaneitás és a kellemes meglepetés?

  2. Valószínűleg az egyik bekezdés alcímébe a kelleténél eggyel több “nem” került: “Mi nem számít proaktivitásnak és mi nem?”
    Nekem úgy tűnik, hogy a proaktivitás a kezdeményezőkészség, a tettrekészség és az általános pozitív hozzáállás egyetlen (idegen 😛 ) szóval való kifejezése.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.