Mindenki üdvözül, akinek van állása?

Ha jelenleg munkanélküli vagy és állást keresel, valószínűleg úgy érzed, bármi jobb lenne, mint ez a vesszőfutás. Az igazság azonban az, hogy ha az embert felveszik egy munkahelyre, még messze nem biztos, hogy a Nirvánába jutott. Számos kutatás és a napi tapasztalat szerint a munkavállalók zöme nemhogy nem kedveli, de egyenesen utálja a munkájának valamilyen alapvető részét. Íme a leggyakoribb okok, ami miatt az emberek nem szeretik a munkájukat:

  • a főnöküknek nincsenek vezetői készségei, vagy az illető egyszerűen csak egy idióta
  • a munkakör, amire felvették őket, nem nekik való
  • a munkatársaik nem elég kooperatívak vagy kulturáltak
  • az ügyfelek/vevők/beszállítók idegesítők vagy megbízhatatlanok

Bár ezek a leggyakoribb okok, sajnálatos módon éppen ezek azok a tényezők, amelyek napi szinten teszik lehetetlenné, hogy az ember jó minőségben és lelkileg is felszabadultan végezze a munkáját. Ha veled is ez a helyzet, ideje komolyan elgondolkodnod néhány dolgon. Első sorban azon, hogy miért maradsz egy ilyen munkahelyen.

Tapasztalataim szerint egy sor teljesen konkrét oka van, amiért az emberek nem lépnek tovább egy ilyen helyzetben. Az első leggyakoribb az anyagi kényszer. Van, aki anyagilag került patthelyzetbe – ez nem is olyan ritka jelenség, hiszen adósság-kultúrában élünk. A legtöbb középosztálybeli embernek jelentős lakáshitele (vagy másféle hitele is) van, és szinte semmi megtakarítása, vagyis minden hónapban a fizetésére van utalva. (Ha ez rád is igaz, melegen ajánlom, hogy még ma kezdd el fejleszteni a pénzügyi intelligenciádat.)

A második ok, ami miatt sokan elfogadhatatlan munkahelyeken töltenek éveket, az önbizalomhiány. Mivel a legtöbben rossz családi légkörben és/vagy elnyomó, poroszos oktatási rendszerben nőttek fel, elsöprően sok ember küzd önismereti gondokkal. Az ilyen munkavállalónak nincs elég önbizalma, és egyszerűen nem hiszi el, hogy jobbat érdemel, és tudna is ennél jobbat is találni. Ez a híres Stockholm-szindróma: elfogadjuk a rosszat, sőt: még hálásnak is vagyunk érte, mert jaj, ha még ez sem lesz…

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy ez anyagi függés és az önbizalomhiány gyakran együtt járhat. Ilyenkor még erősítik is egymás hatását.


Muszáj szeretnem a munkámat?

Egyszer egy régi üzleti partnerem elég fárasztó kiselőadást tartott nekem arról, hogy a gyerekeknek nem az a dolguk, hogy jól érezzék magukat, és hogy ő nem híve a mostanában állítólag divatos „örömpedagógiának”. Nem tudom, te erről mit gondolsz (remélem, nem ezt), de szerintem senkinek nincs joga mások boldogságát akadályozni. Az viszont biztosan mindenkinek a szíve joga, hogy rosszul érezze magát a bőrében, vagy éppenséggel a munkájában. Egy felnőtt embernek nem lehet prédikálni és előírni, hogy hogyan kellene élnie az életét. Vagyis nem az a baj, ha utálod a munkádat, hanem ha ez zavar.

Ugyanakkor nem árt tudnod, hogy ha te is ilyen élethelyzetben vagy, alaposan aláásod a saját boldogulásodat – és már közép távon (3-5 év távlatában) az egészségedet is. A munka ugyanis a legtöbb időnket felemésztő tevékenység. A munkavállalók jóval több időt töltenek a munkahelyükön, mint amennyi időt a családjukkal, a hobbijaikkal vagy akár alvással. Azért ez elég durva, nem? Ha pedig az életed legnagyobb részében nem találsz örömöt, akkor boldogtalan és kudarcos ember vagy. A kérdés csak az, hogy biztosan ilyen akarsz lenni?

Talán az sem árt, ha hallasz arról az elvről, amit egy híres magyar származású pszichológus, Csíkszentmihályi Mihály fogalmazott meg. Ez az úgynevezett flow-elmélet, amely szerint a legjobb eredményeket – a munkában csakúgy, mint a magánéletben – akkor érhetjük el, ha felszabadultan és önfeledten élvezzük, amivel foglalkozunk. Vagyis ha jó (vagy netán kiemelkedő) eredményeket akarsz elérni a munkádban, gyakorlatilag nem engedheted meg magadnak, hogy ne élvezd, amivel foglalkozol!


Ha valamit tenni akarsz a sorsodét…

Ha gyűlölöd a munkádat, és a sikeres emberekhez szeretnél tartozni azok helyett, akik panaszkodással és idegeskedéssel töltik az életük nagy részét, hadd idézzem eszedbe a Serenity prayer szövegét (bocs, nem tudom, magyarul mi a neve, ha te tudod, megírhatnád):

God, grant me the serenity to accept the things I cannot change,
The courage to change the things I can,
And wisdom to know the difference.

Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam a megváltoztathatatlant,
bátorságot, hogy megváltoztassam a megváltoztathatót,

és Bölcsességet, hogy megkülönböztessem a kettőt!

Ebbe a kis imába tulajdonképpen belefoglalták az emberi lét legjobb sikerstratégiáját. Ha bajban vagy, a bölcsesség szerint három választásod van:

1. Elfogadod ezt a helyzetet. Vigyázat! Ez nem azt jelenti, hogy beletörődsz”, hanem hogy valódi lelki békével és szeretetteljes elfogadással állsz azokhoz az eseményekhez és körülményekhez, amelyeken eddig kiakadtál. Ez egyfajta lelki gyakorlat, ahol a megbocsájtás, elfogadás és tisztelet képességében fejlesztheted magad. Onnan tudod, hogy ide eljutottál, hogy megszűntek a testi tüneteid (például idegesség, fejfájás, emésztési vagy alvási zavarok), amelyeket régebben a munkahelyi problémáid váltottak ki belőled. Újra örömmel és teljes személyiségeddel tudsz részt venni a munkahelyed történéseiben.

2. Megpróbálod ezt a helyzetet belülről megváltoztatni. Ez annyit jelent, hogy empátiával, kedvesen és maximális segítőkészséggel felveted a problémáidat azok előtt, akiket illet (beleértve a főnöködet is), majd minden erőddel azon leszel, hogy építő megoldást találjatok arra, ami kiváltotta a bajt. (Az építő megoldásban nem foglaltatik benne az intrika és mások kifúrása.) Ha ezt az utat választod, nem árt külső segítséget is igénybe vennetek, például szervezetfejlesztő trénert, coachot vagy mediátort.

3. Kilépsz a helyzetből, magyarul felmondasz vagy eléred, hogy felmondjanak neked, és keresel magadnak valami jobbat. A következő munkahelyedre már úgy állsz be, hogy elemezted magadban a te szerepedet, és bizonyos viselkedéseiden változtatsz. (Ha ezt nem teszed, „a probléma nem vész el, csak átalakul” elv miatt néhány hónapon belül ugyanazok a konfliktusok fognak kialakulni körülötted.)

Mindhárom választás helyénvaló lehet. Egyik sem „jobb”, mint a másik. A lényeg, hogy ha döntöttél, csak arra az egy megoldásra koncentrálj. Tedd bele minden lelkesedésedet és energiádat a választott feladatba, és cselekedj!

Feladatok
 Feladatok

  1. Ha nem szereted a munkádat, írd össze, hogy pontosan mit nem szeretsz benne! Miért? Mit szeretnél ezek helyett a dolgok helyett?
  2. Van-e olyan elem a mostani munkádban, amit mégiscsak szeretsz? Miért? Hogyan tudnál ebből többet beletenni a munkanapjaidba?
  3. A három fenti stratégia közül melyiket tanácsolnád egy embernek, aki ugyanebben a helyzetben van, mint amiben most te?
  4. Te melyiket stratégiát választod?

Extra feladatok (ha nagyon elszánt vagy):

  1. Gondold át az eddigi életedet. Mik voltak azok a pontok, ahol az eddigi munkahelyeiden komoly konfliktusba keveredtél önmagaddal és/vagy másokkal? Mit gondolsz, honnan jött ez, mi volt ennek az oka? A mostani eszeddel mit csinálnál másképpen? (A „semmit” válasz nem elfogadható!)
  2. Tervezel-e bármi másképpen csinálni a jövőben, hogy ne kerülj ilyen helyzetbe?

 

Mi jön most?

A következő leckében arról lesz szó, hogy mit jelent az egyik legdivatosabb hívószó, a proaktivitás, továbbá hogy mi ennek a tulajdonságnak az ellentéte, ami miatt sok ember mélyen alulteljesít a munkájában és az élete egyéb területein.



Hozzászólások

4. lecke: Segítség! Gyűlölöm a munkámat! — Nincs hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.