Egy kis empátia…

Az első leckében a saját szemeddel láthattad, hogy mit jelent számodra, amikor 200 jelentkező között vegyül el a pályázatod. Azonban fontos abba is belegondolnod, hogy mit jelent mindez a felvételiztetők számára. Vajon milyen érzés lehet, amikor egyetlen kiírásra 200 jelentkezés érkezik? Ugyanis a felvételiztetők nem 200 jelentkezést akarnak, hanem kettő jót. Sok kis cégnél ráadásul nincs is külön HR-es vagy felvételi osztály. Ha nem egy multihoz jelentkezel, valószínű, hogy egy amúgy is teljesen leterhelt alkalmazott vagy rosszabb esetben maga a cégvezető fog a jelentkezésekkel foglalkozni — kényszerűségből. És már eleve nem lesz feldobva attól, hogy ezzel az egésszel neki kell foglalkoznia, „ahelyett, hogy dolgozna”.

A sikeres munkakeresés ezért mindig egy dupla-fenekű folyamat. Egyrészt meg kell tanulnod, hogy csak olyan helyekre jelentkezz, ahová valóban illesz, vagyis a szó jó értelmében önfejűnek kell lenned. Másrészt viszont ha már jelentkezel, empatikusnak kell lenned. Előre bele kell gondolnod, hogy vajon aki megkapja, mit szól majd az anyagodhoz, és mit tesz vele. Miközben írod az anyagodat, tudnod kell, hogy bárki kezében kerül is, az anyag alábbi fázisokon megy át:

  • A feldolgozó átolvassa a folyamatosan érkező e-maileket és minden pályázatba többé-kevésbé belenéz.
  • Rendszerezi az e-maileket. A szemetet kidobja (!), a figyelemreméltó jelentkezéseket külön mappába elmenti.
  • Kiszűri a legjobb anyagokat. Innentől kezdve a többivel (ez az átlagos és az az alatti kategória) senki nem foglalkozik.
  • Közvetlenül felveszi a kapcsolatot a legjobb 10-15 (kis cégeknél 2-3) jelentkezővel.
  • A döntéshozó egyedül vagy egy-két munkatársával közösen végigüli az interjúkat, ami általában (hacsak nincs külön HR osztály) mindenkinek csak púp a hátán.
  • Az interjú után egyeztet, mérlegel és kiválasztja a legjobb jelentkezőt.
  • Értesíti a legjobb jelentkezőt, és fixálja vele a munkakör részleteit. Ezek után kezdődik az adminisztratív folyamat (részletek kialkudása, szerződéskötés, próbaidő, betanítás, stb.).

Ráadásul a fenti folyamat csak egykörös interjúval kalkulál. Kettő vagy több kör esetén a feladatok megsokszorozódnak. Az első leckében említett 200 darab asszisztensi jelentkezésnél ez a teljes folyamat körülbelül 2,5 munkanapot vett el az érintettektől. Tehát a tanácsom: már a jelentkezés előtt gondolj bele, milyen adat-cunamival találja magát szembe az, akire a kiválasztás feladata hárul. Ha hiszel abban, hogy „ami körbemegy, körbeér” (azaz az életben nagyjából azt kapod, amit adsz), munkakeresőként morális kötelességed nem halálra idegesíteni a másik oldalt. Vagyis csak akkor küldd el a pályázatodat, ha szerinted is kiemelkedő és figyelemre méltó.

A sikertelen jelölt

Most már érted, hogy a munkakeresésed akkor nem lesz frusztráló, ha megtanulsz a másik oldal fejével gondolkodni. A felvételiztetők számára a legidegesítőbb dolog az, hogy a pályázatok legnagyobb része resztli: az illetőnek egyáltalán nem lett volna szabad az anyagát beadnia. A 200 asszisztensi jelentkezésnél például az történt, hogy hiába szerepelt a kiírásban konkrét elvárásként a tízujjas gépelni tudás, a pályázók több mint fele nem felelt meg ennek. Na ez nagyon idegesítő, ha az ember vakon gépelni tudó asszisztenst keres! Vajon mi e különös jelenség oka? Netán az álláskeresők nem tudnak olvasni? Vagy nem tudják, mit az a tízujjas gépelés?

Munkát keresel vagy lottózol?

Meglepő módon sokan úgy állnak a munkakereséshez, mintha lottóznának. Amint meglátnak egy álláshirdetést, ami szerintük saccperkábé jó lenne nekik, azonnal átszerkesztik az anyagukat, és már küldik is. Valójában bele sem gondolnak, hogy tényleg azon a munkahelyen, abban a szektorban akarnak-e elhelyezkedni. Az ugyan sokaknak feltűnik, hogy a feltételek egy részének még távolról és hunyorítva sem felelnek meg, de valamilyen különös módon abban reménykednek, hogy éppen ők majdcsak átcsúsznak valahogy a bírálók elvárásainak hálóján. Azt hiszik, biztosan szerencséjük lesz, és valahogyan mégis rájuk esik a választás. Talán mert olyan csinosak a fényképen. Vagy mert olyan érdekes helyeken dolgoztak régebben. Vagy mert egyszerűen szimpatikusak leszek, és az interjún olyan jó benyomást fognak kelteni, hogy az észérvek ellenére is rájuk mosolyog a szerencse.

Nos, ez az érvelés éppen olyan, mint a lottózó nyugdíjasé, aki évtizedek óta arra számít, hogy majdcsak kihúzzák a számait. Igaz, hogy egész életében csendben nyomorgott, de azért minden héten úgy lesi a sorsorlást, mintha az élete függne rajta A munkaerőpiacon az össze-vissza küldözgetett jelentkezéseknek is körülbelül ugyanannyi a nyerési esélye. Lehet, hogy te minden esetben arra számítasz, hogy most kihúznak, de a statisztikai valószínűség egyértelműen ellened dolgozik. Most, hogy már érted a felvételiztetők szempontjait, érdemes valóban megtudnod, miket fogalmaznak meg ők a munkakeresők legidegesítőbb szokásaiként.

10 végzetes hiba, amivel garantáltan kiborítod a felvételiztetőket
 

1. Úgy jelentkezel, mintha lottóznál. Észérvek helyett a fő irányadód a remény, hogy a hiányzó feltételek és kívánalmak ellenére is átcsúszol a szűrőn. Például kifejezetten elvárt a magas szintű számítógépes ismeret és a könyvelési háttér, és te annak ellenére jelentkezel, hogy ezekben nem vagy profi.

Manapság bármilyen állásra a jelentkezések több mint fele, egyes becslések szerint közel 90 százaléka (!) éppen ilyen, vagyis a felvételiztetők szemszögéből idegesítő és teljes egészében használhatatlan. Sokan csak azért küldik be a jelentkezésüket, mert ingyen van. Ám a módszer hatékonysága olyan, mint a postaládába dobott szórólapoké: a kukában landol.

2. Nem küldesz el minden részletet és apróságot, amit a kiírásban kértek:

Íme néhány tipikus példa: Például fényképet kértek, de te nem küldtél, mert:

  • Nincs magadról digitális fényképed.
  • Nincs jó kép rólad.
  • Nem tartod fairnek, hogy a külsőd alapján ítéljenek meg.
  • Nem tudod, hogyan kell szerkeszteni a fényképet.
  • Nem tudod beilleszteni a fotót az önéletrajzodba.

Motivációs levelet kértek, de te nem küldtél, mert:

  • Nem volt időd megírni.
  • Nem tudtad, mint írj.
  • Szerinted a motivációs levél csak formai dolog, és nem mond el annyit rólad, mint az önéletrajzod vagy egy személyes találkozó.

Kérték, hogy jelöld meg a bérigényedet, de nem tetted, mert:

  • Annyira bíztál magadban, hogy „majd úgyis megegyeztek”.
  • Írtál bérigényt, de súlyosan a piaci ár fölé pozicionáltad.
  • Olyan rugalmas tól-ig határt jelöltél meg, amivel éppen úgy lehetsz olcsójános, mint szakértő.

3. Szemmel láthatóan nem futottad át az anyagodat, és tele van hibával. Klasszikus eset, hogy a hibák egy részét még a Word helyesírás-ellenőrzője is aláhúzza, ennek ellenére a szöveg nincs lejavítva. Legrosszabb esetben az anyagot pdf-be vagy képfájlba konvertáltad, és a piros aláhúzások is látszódnak.:( Szintén gyakori, hogy a mondatból kimarad az állítmány, vagy nincs benne egyeztetve két mondatrész.

4. Olyan közhelyeket írtál az anyagodba, amit bármelyik sablonokat terjesztő oldalon letölthet az ember. A sablonokkal az a baj, hogy neked újszerűnek tűnik a letölthető anyag, hiszen te akkor látod először (az újszülöttnek minden vicc új…), de a munkáltató aznap jó eséllyel már a 15-ödik ilyet nyitja meg. Különösen nyomasztó az alábbi divatos jelzők pufogtatása: kreatív, kiváló csapatjátékos, proaktív. Ezek nagyon szép szavak, de nem leírni kell őket tudni, hanem csinálni.

5. Egy egyen-anyagot több helyre is elküldesz. Ez már a szövegek stílusából is világosan kiderül, de az is meglepően gyakran megesik, hogy a jelölt a szövegben benne felejti egy másik cég nevét vagy egy másik cég munkatársának a nevét és titulusát. (Ez a hiba annyira súlyosnak számít, hogy még akkor is kiszórnak miatta, ha az anyagod amúgy jó.)

6. Nagyon másnak akarod eladni magad, mint amilyen a valóságban vagy, ezért az önéletrajzban túlságosan felpozicionálod és fényezed magad. Az interjún megmutatkozó mentalitásod, hozzáállásod egyértelműen nem egyezik az önéletrajz sugallta képpel. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a személyes találkozókon nem tudsz olyan jó benyomást kelteni, mint írásban.

Gyakori hiba például, hogy a jelölt az interjún nem elég önálló és kezdeményező, inkább jó beosztott-anyagnak tűnik, aki megcsinálja, amit mondanak neki, de magától nem képes kezdeményezni. (Belőle lesz az az asszisztens, aki ahelyett, hogy önállóan keresne magának valami feladatot a potyaidőkre, inkább pasziánszozik, a körmét lakkozza vagy a magán-emailjeit nézegeti.)

Az is gond szokott lenni, hogy a jelölt túlzottan kommunikatív az interjún. Van, akitől szinte lehetetlen megszabadulni: nem lehet lezárni vele az interjút, és kirakni őt az ajtón, mert egyfolytában sztorizik, és mondja a magáét.

7. Ha szférák között váltasz, és nagyon erősek a régi beidegződéseid. Például aki a közszférából akar átmenni a versenyszférába, biztosan számíthat rá, hogy kemény idők elé néz. Ami az egyik szférában jól működött, az a másikban egészen biztosan nem fog. (Kivéve, ha a versenyszférából a civil szférába váltasz, de ez elég ritka karrierdöntés.)

8. Az egész jelentkezésed alatt a saját érdekeid járnak a fejedben. A fizetésen és a munkakörülményeken kívül valahogy nem tud érdekelni a munkakeresés valódi célja és tartalma. Intellektuálisan teljesen más dolgok foglalkoztatnak, mint hogy hol és mit fogsz csinálni, ha felvesznek.

9. Ha a munkáltató véletlenül mégis felhív, hogy interjút beszéljen meg veled, vagy rákérdezzen valamilyen részletre, összezavarodsz, mert fogalmad sincs, ez melyik hely a sok közül, amit megpályáztál. A telefonban ezt kérdezed: „Elnézést, melyik pozíció is ez?” Vagy: „Bocsásson meg, de Ön melyik cégtől is telefonál?”

10. A megbeszélt interjúra nem mész el, és ezt nem jelzed előre. Bár hihetetlenül hangzik, az ilyesmi meglepően sokszor előfordul.

Feladatok
 

FeladatokA következő két napban dolgozd át az eddig elkészült anyagaidat a rossz jelentkezés ellentétének módszereivel:

1. Ettől a pillanattól fogva csak nagyon kitalált, átgondolt és kidolgozott jelentkezéseket adj be.

2. A kért és elvárt anyagokat tökéletesen és alaposan készítsd el. Listakészítéssel ellenőrizd, hogy mindent leírtál és csatoltál-e.

3. Elküldés előtt lelkiismeretesen ellenőrizd le az anyagot. Mutasd meg az irományaidat legalább egy embernek, akiben van kritikai hajlam veled kapcsolatban.

4. Sablonokat csak a formátumhoz használj, a tartalomhoz soha. Az anyagod legyen tökéletesen személyes jellegű. A kreatív, kiváló csapatjátékos és proaktív jelzők leírása helyett viselkedj ilyen módon.

5. Többé ne küldd be szó szerint ugyanazt az anyagot egynél több helyre.

6. A jelentkezésedben ne pozicionáld magad felfelé (magyarul: ne tupírozd fel az anyagodat). Ehelyett építs az erősségeidre.

7. Kerüld a szférák közötti váltást, mert nem valószínű, hogy ekkora kanyart könnyedén fogsz majd venni. Ha mégis szférák között akarsz váltani, olyan témában/területben gondolkodj, amit már jól ismersz.

8. A felkészülés alatt a másik fél érdekeit nézd. (Persze csak miután a saját érdeklődésre és erősségeidre hegyezted ki az egész jelentkezést.)

9. Csak kevés számú és minőségi jelentkezést adj be. Így pontosan észben és kézben tudod tartani az összes szálat.

10. Ha behívnak interjúra, de valami közbejött vagy már nem aktuális neked, ahogy ez kiderült számodra, azonnal telefonálj, mondd le a találkozót és kérj elnézést.


Mi jön most?

A következő leckében egy lappangó járványról fogunk szót ejteni. Arról lesz szó, hogy mit tehetsz, ha nemcsak hogy nem szereted, de kifejezetten gyűlölöd a mostani munkádat.

 


Hozzászólások

3. lecke: 10 végzetes hiba — 3 hozzászólás

  1. Majd pont leszarom, hogy szegény hr-esnek 200 önéletrajzot kell átnéznie, ahogy ő is leszar engem. Brühühühü. Aki ezt a cikket írta kicsit magas lóról beszél. Nettó 120.000-es fizuért könyvet ne írjak magamról?

  2. A magad útján című könyvemet tudom ajánlani, ami a témáról ismert gyakorlati ötleteim gyűjteménye. A könyv olvasása után a munkafüzet kitöltését ajánlom. Ha ezek után is konzultációt szeretne, egyéni coachingban tud megkeresni.

  3. Kedves Judit!

    Szférák között szeretnék váltani, tudna ebben gyakorlati tanácsokkal segíteni?
    üdvözlettel: Edit

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.