„Vajon mit tudnak azok, akik két hónapon belül elkelnek a munkaerőpiacon?”

Ha több mint 2 hónapja sodródsz, és nem tudod, milyen munka lenne a neked való, vagy több mint 2 hónapja munkát keresel, de nem vettek fel sehova, talán te is megkérdezted magadtól: „Mit csinálok rosszul?” És ha már eljutottál odáig, hogy akár csak gondolatban feltedd magadnak ezt a kérdést, máris fényévekkel előrébb jársz, mint a legtöbb munkakereső.

A 21. századi munkaerőpiacon túlkínálat van, ami azt jelenti, hogy a legtöbb munkakereső értelemszerűen nem talál állást. Több az eszkimó, mint a fóka. Emiatt nem ritka, hogy valaki akár évekig keres munkát: álláshirdetéseket néz, pozíciókra pályázik, interjúkra jár, stb., és mégsem kap olyan ajánlatot, ami szerinte járna neki. A legtöbb munkakereső azonban nem magában keresi az okot. A legtöbben valószínűleg ilyesmiket gondolnak:

Előre le volt zsírozva.
Biztos valami miniszoknyás kislányt vettek fel.
Manapság minden cég leépít – nem csoda, ha ide sem kellettem.
Az én szakmámra manapság nincs kereslet.
Túl kvalifikált voltam, ezért nem akartak felvenni.
Az a bajuk, hogy két gyerekem van.
Pikkeltek rám az interjún.

Ha te is ilyen szólamokat hangoztatsz, szeretném felhívni a figyelmedet arra, éppen most betonozod be magadat a kudarcba. Hogy megértsd, mire akarok kilyukadni, elmesélek egy sztorit. Amikor 2011-ben megjelent A magad útján című könyvem, az egyik első olvasóm megkeresett, és elmesélte, hogy akkoriban  hirdetett meg a kis cége egy asszisztensi állást, amire írd és mondd 200 jelentkezést kapott. Nem hitte volna, hogy ekkora mennyiségű ember anyaga fog beérkezni hozzá, azt se tudta, hogyan dolgozzák fel. Egy ilyen  asszisztensi/ irodavezetői állás nem valami nagy konc, ezért az ilyen általános állásokra mindig egy csomóan szoktak jelentkezni. Na most gondolj bele: szerinted milyen reális esélye lehet eleve bárkinek is kétszáz másik ember között?! Tudod, mekkora tömeg kétszáz ember? Megmutatom.

 

Neked is jojózik a szemed? Pedig ha te is jelentkeztél már ilyen állásokra, te is ott vagy a tömegben! A negyedik sor közepe táján állsz. És bár te pirosnak látod magad, a felvételiztetők szemében szürkébb vagy a szürkénél is – hacsak nem tűnsz ki valami kiemelkedő dologgal. Íme néhány ok, ami miatt a munkáltatók kiemelnek a tömegből valakit, és végül mellette döntenek:

Negatív okok:

  • A bérigény megjelölésekor ő volt a legolcsóbb.
  • Emberileg ő tűnt a leginkább kihasználhatónak.
  • Ő mórikálta, tette-vette magát a legjobban.

 

Pozitív okok:

  • Az illető fényévekkel tapasztaltabbnak tűnt, mint a többi jelentkező. A szakmai múltja, az eddigi eredményei és az ajánlásai meggyőzők és leellenőrizhetők voltak.
  • Az illető a felvételi folyamat során egyértelműen be is bizonyította, hogy magas szinten ért a kiírt feladatokhoz. Az interjún tulajdonképpen már nem is jelentkezőként, hanem kvázi kollégaként szerepelt.

Magunk közt szólva elég nagy az esélye van annak, hogy a pozitív lista egyik állítása sem igaz rád. (Ha igaz lenne, már rég kaptál volna valahol állást, és nem ezt a szemléletváltást generáló tanulmányt olvasnád.) Ezzel az állítással nem megbántani akarlak, hanem segíteni szeretnék tudatosítanod, hogy a nagy magyar tömeghez hasonlóan valószínűleg te is azért szoktad elküldeni mindenféle állásokra a jelentkezésedet, mert sürgősen szeretnél valahol alkalmazásban lenni: bejelentve, biztonságban. Ha azonban nem tudsz egyedi és akár pozitív, akár negatív értelemben ellenállhatatlan ajánlatot adni egy cégnek, ne lepődj meg, ha nem téged választanak. Miért is tennék? Az átlagos és átlag alatti minőséggel per pillanat Dunát lehet rekeszteni. A túl sok eszkimó legnagyobb része lemarad a fókáról.

Na de mit tud az az egy?

Mint a fenti listából láthattad, egyáltalán nem biztos, hogy az, akit „helyetted” felvettek, valóban jobb is, mint te. Lehet, hogy ő volt a legolcsóbb. (Más szavakkal ő volt a legkétségbeesettebb.) Nem irigyeld őt ezért! Ha te nem mentél le annyira a béralkuban, akkor valószínűleg jobban állsz anyagilag, vagy egyszerűen csak egészségesebb önérzetű ember vagy, aki nem szereti az idejét a piaci ár alatt értékesíteni.

Aztán az is lehet, hogy a nyertes tűnt a legkihasználhatóbbnak. Az ilyen ember valószínűleg klasszikus áldozattípus. Látszik rajta, hogy őt lehet ellenszolgáltatás nélkül napi 10-12 órában dolgoztatni. Ja, és zokszó nélkül dolgozik hétvégén is.

És persze van az „üres lufi” történet is: azt veszik fel, aki a legjobban meg tudja játszani magát, aki képes elhitetni a felvételiztetőkkel, hogy ő nagyon nagy ász — éppen csak a tények szólnak ellene. Ezek azok az emberek, akiktől pár hónapon belül megőrülnek a kollégáik, és utólag már senki nem érti, miért nem a szerényebb és okosabb másik jelentkezőt vették fel.

Remélem, egyetértesz velem abban, hogy nem baj, ha ezekkel az emberekkel nem tudod felvenni a versenyt. Inkább azon kell elgondolkoznod, hogyan tudsz olyan területre jelentkezni, ahol te lehetsz a kiemelkedően tehetséges és egyedi jelentkező. Ha elsőre nem jut eszedbe, mi is lenne ez a pozíció, elárulom: nem vagy ezzel egyedül. Az a nagy helyzet, hogy a mai magyar munkaerőpiacon a legtöbb munkavállaló középszerű, ezért nehezen emelkedik ki a tömegből. Ez különösen igaz azokra, akiknek tucat-végzettségük és tucat-szakterületük van, illetve akik nem különösebben szeretik a munkájukat.

Magadon kívül senkit ne hibáztass!

Ha te is a középmezőnyben versenyzel, a legfontosabb lépés abbahagynod, hogy akár a piacot, akár a munkáltatókat hibáztasd, amiért nincs olyan állásod, amilyet elképzeltél magadnak. Amikor ugyanis vállalod a felelősséget a saját munkakeresésed sikertelenségéért, óriási hatósugarú fegyverre teszel szert: utat nyitsz az önképzés és a változás irányába. Ha máshogyan kezdesz munkát keresni, biztosan másféle eredményre jutsz majd. Ez egyszerű józan paraszti ész. Ismered a mondást? Ha nem tetszik az eredmény, válassz más módszert!

Vagyis ezen a ponton fontos megértened, hogy nem te vagy a hibás azért, mert nem találsz magadnak normális állást – de mindenképpen te vagy ezért a felelős. Ha tehát bármikor azon kapod magad, hogy ismét a külvilágot hibáztatod a sikertelenségedért, és panaszkodsz, kérlek, ezen túl kapj észbe, és mondd el magadnak, hogy ha tényleg olyan jó lennél, már rég kapva kaptak volna rajtad a munkáltatók. Ha kiemelkedő lennél, te válogatnál a munkáltatók között, nem pedig fordítva. Ha nem kellesz, annak az az oka, hogy volt valaki más, aki vagy olcsóbb és kihasználhatóbb vagy szakmailag jobb volt, mint te. Ha ezt felvállalod, máris ki tudsz törni az ördögi körből, amit a saját munkakeresésről való gondolkodásod állított neked.

Feladatok

Feladatok

A következő két napban gondolkodj el, és írásban válaszolj magadnak a következő kérdésekre:

  1. Mi hozott erre a honlapra?
  2. Mivel indokoltad eddig magadnak, hogy nincs olyan munkád, amivel elégedett lehetnél?
  3. Mivel indokoltad eddig másoknak (család, barátok), hogy nincs olyan munkád, amivel elégedett lehetnél?
  4. Mit tudsz elfogadni a fent elhangzottakból?
  5. Ha nem te lennél ebben a helyzetben, hanem egy idegen, neki mit tanácsolnál?

A következő lecke

A következő leckében arról olvashatsz majd, hogy pontosan mitől válik egy önéletrajz és egy motivációs levél Halálos Fegyverré, ami óriási sugarú körben minden HR-est álomba ringat. Ha nem szeretnéd, hogy a te anyagodon idegenek elaludjanak (vagy gonoszkodó hírlevél legyen belőlük egy honlapon…), javaslom, hogy alaposan olvasd át a következő lecke anyagát.


Hozzászólások

1. lecke: Miért pont ő? — 3 hozzászólás

  1. Kedves Judit!

    1.Véletlenül találtam erre a honlapra.Találva éreztem magam, mert én is úgy gondolom, hogy valamit nem tudok, és ezért regisztráltam.
    2.Sajnos a koromat hoztam fel magamnak 52 éves vagyok. Gondoltam vannak nálam érdekesebb, jobban képzett emberek, akik jól eltudják adni magukat. Ez egy ördögi kör, mert az ember egyre jobban leértékeli magát, az egyre növekvő kudarcaiban.
    3. A családomnak is így tálaltam, és még a 20 év kimaradás a munkából, mert családi vállalkozásban vettem részt. Nagyon nehéz felvenni az új lendületet, mert ennyi idő alatt sokat változott a világ.
    4.Az olvasottak alapján teljesen egyetértek az első leckében leírtakkal, mintha rólam formázták volna, de szeretnék változtatni.
    5. Muszáj valahogy változtatni, nem szabad feladni, ha az eddigi munkakör nem megy, akkor másban kipróbálni magad, képezni kell magad, én most éppen ezen küzdök.

  2. Teljesen találva érzem magam. Tényleg ezt gondolom én is magamról. Pontosan erre a következtetésre jutottam én is. Amikor regisztráltam a munkaügyi központban, az első tájékoztatón elhangzott, hogy egy olyan jellegű munkakörre, amire én jelentkezem általában ebben a városban, akár 1200-an is jelentkeznek, tehát a fenti ábrát nyugodtan meg lehet szorozni hattal, és ekkor én vagyok köztük az az egy kis valaki, aki átlagos. Ha valamivel kitűnök, az többnyire a belőlem áradó bizonytalanság, amit képtelen vagyok legyőzni, és minél inkább próbálom elrejteni, annál jobban látszik. Szóval pont ezt gondolom én is, hogy 1200 jelentkező között kizárt dolog, hogy ne legyen nálam okosabb, rátermettebb, magabiztosabb, céltudatosabb, magasabb, fiatalabb, stabilabb, stb. Pont ezért jelentkeztem erre az oldalra, mert kristálytiszta és világos, hogy valamit tennem kell magammal, világos, hogy a hiba az én készülékemben van, és az is, ha nem teszek ezzel valamit, abból nagy baj lesz. Világos, hogy valamit nem tudok, amit tudnom kellene, és ha ez igaz, akkor kell lenni valaminek, amit meg kell tanulnom. Most már tudni akarom, mi az, amit tudnom kell.

  3. Kedves Judit!

    Az 1.leckében feltett kérdéseidre jelenleg az alábbiak a válaszaim:

    1.Véletlenszerűen találtam rá, de az ott olvasott gondolataidat, elképzeléseidet megismerve regisztráltam a honlapon.

    2.A túl sok eszkimó között vannak nem kis számban olyanok, akik valakitől megtudják, hogy hol vannak a fókák. Emellett a munkaadók gazdasági, pénzügyi helyzete,a kiválasztási módszerekben rejlő hibalehetőségek, és nem utolsó sorban az 55 év feletti életkorom sincs segítségemre. Szintén nem mellékes szempont, hogy a végzettségemnek megfelelő munkakörben több mint 25 éve nem dolgoztam. Több alkalommal jelentett problémát, hogy az elmúlt években több helyen is vezetői beosztásban voltam alkalmazásban, így az új munkaadó nem hiszi el, hogy a lényegesen alacsonyabb juttatással járó munkakört hosszabb távra is elfogadnám, de a jelenlegi vezetők sem lelkesednek egy,a későbbiekben esetlegesen konkurenciát jelentő munkatársért.

    3.Mivel őszinte vagyok,így Nekik is ezt mondom.

    4.Az 1.leckében foglaltakkal nagyrészt egyetértek.

    5.A negatív tapasztalatok ellenére ne adja fel, mindig hallgassa meg mások tanácsait, és iratkozzon be az ilyen jellegű tanfolyamokra.

    Az 1.lecke után röviden így foglaltam össze gondolataimat, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy a következő leckék ismeretében hogyan változik a véleményem.

    Üdvözlettel és köszönettel: Kálmán

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.