Hozzászólások

Külföldi munkavállalás — 3 hozzászólás

  1. Kedves Judit,

    köszönöm szépen a lehetőséget, hogy ezt a külön fejezetet elolvashattam. Nagyon hasznosnak és érdekesnek találom és tetszett.

    Én több évet éltem külföldön, különböző helyeken, de egyhuzamban egy évnél tovább sohasem.

    Ezeket a sorokat olvasva dereng most már, hogy miért is nem sikerült, miért nem éreztem magam motiváltnak, hogy tovább maradjak az adott helyen. Anno honvágynak neveztem amiért újra és újra hazajöttem, de ma már inkább butaságnak/átgondolatlanságnak nevezném.

    Nálam a pszichológiai tényező sajnos vagy szerencsére sokkal fontosabb, mint a fizikai. Ha nem érzem jól magam az adott környezetben vagy lehúzónak érzem, az sokkal jobban fáj, mint ha fizikailag lefáradok.

    Így visszagondolva sohasem bíztam eléggé magamban, hogy a “Fiataloknak való munka” kategóriából kinőjek (2×1 évig voltam au pair, ill. benntlakásos takarító és mindenes) valamint, hogy az “Önkéntes” munkakörből (1×8 hónap) és az iskolákból (1x 1év + 1x 5hónap) továbblépjek.

    Nagyon nagy lelki erő kell, hogy a “külföldi/idegen” kategóriából az ember kitörjön és magára mint teljes értékű ember gondoljon minden egyes nap, amikor ezt az idegen környezet, nemhogy nem segíti, hanem egyenesen hátráltatja – hiszen nekik úgy kényelmes, különben ki végezné el a “piszkos” munkát?

    Sokkal nagyobb előnnyel indul valaki akinek nagy a magába vetett bizalma (születése óta), erős az öntudata és pozitív az énképe. Az viszont már más kérdés, hogy ezeket otthoni kényelmes környezetben hogyan lehet fejleszteni és “tesztelni”, minden úgyis a már mély vízben dől el.

    Amit azonban leszűrtem az eddigi külföldi tapasztalataimból az az, hogy minden egyes kint töltött év nagyon sűrű élményben, tapasztalatban és tanultakban – az én mércémmel kb 1 külföldön töltött év 2-5 itthon töltött év élményanyagát képes hozni. Ezek miatt mindenképpen megérte – máig a legjobb döntéseimként tartom számon, hogy kimentem.

    Az, hogy hazajöttem, viszont már inkább tudható be az alacsony önértékelésemnek és önbizalomhiányomnak, amik jelenleg is fejlesztés alatt állnak több kevesebb sikerrel.

    Mindenkinek, aki fontolgatja a kiutazást nagyon jó kis iránytűnek tartom ezt a fejezetet és ennek tudatában valóban jobban fel lehet készülni az ismeretlenre (már ha ez a képzavar így értelmes)
    🙂

    üdv,
    Aliz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.