KezdőlapBlogÁlláskeresők a Facebookon

Hozzászólások

Álláskeresők a Facebookon — 2 hozzászólás

  1. Én biztosan szólnék az osztályfőnöknek és a gyerekek szüleinek, de beszélgetősre venném a figurát, nem dühösre. Az is át tud menni, ha a gyerektől hallják a többiek, hogy az neki milyen rossz volt. (Jut eszembe egy sztori, amit egy egyetemi órán hallottam: a kiközösített kislánynak azt a feladatot adta a magyartanár, hogy az Árvácska című regényt foglalja össze. Az osztály dermedt csendben, lesújtottan hallgatta, utána össznépileg felkarolták.) Mondjuk nekem nincsenek iskolás gyerekeim. Én is kíváncsi lennék más szülők véleményére.

  2. Kedves Judit !
    Ami a Facebook–témát illeti, hozzászólásként megosztanék egy keserű tapasztalatot. Okultam belőle, részint saját felelőtlenségből is.Szülőként.
    Manapság igen divatos, hatékony módja iskolában (!) egymással való kapcsolattartásra, hogy Facebookon „barátként” bejelölik egymást az osztály/iskolatársak,a tanárokat is a tanítványok.Szinte bárhol elérhető vagy, ha van interneted. Ingyenes.
    Beteg osztálytársnak megírható a lecke, közérdekű információkat kaphatnak a tanártól (pl. szülői értekezlet, órára mit kell vinni, kirándulás, betegség stb…). Rendben.
    DE MÁR 6-8 ÉVES GYEREKEK IS (vagy fiatalabbak) regisztrálva vannak közösségi oldalakon….
    A mi példánk: két fiókot is hoztam létre magamnak Facebookon, persze nem egyszerre, egyiket minden ismerősnek, másikat kicsit később, úgymond hobbi téma miatt. Ez utóbbi felejtős lett.
    Lányom általános iskolás, felső tagozatba lépett szeptemberben. Új osztályfőnöke, kedves, nyílt, gyermekeket előítéletek nélkül elfogadó tanár, akit régebbről ismertünk már. Felhívta a figyelmet az osztályban évkezdéskor, osztályfőnöki órán, hogy mindenki regisztráljon a Facebookon, jelöljék be őt, lehetőség szerint a szülők is – a könnyebb elérhetőség végett. Hm. Kicsit furcsállottam. Hát rendben, gondoltam, és ismerősök lettünk. És én átírtam a rég nem használt fiókomat a lányom nevére. Bár tudom, hogy van egy korhatár a Facebookon a regisztráláskor, mert a születési idő megadása kötelező, azonban nem az ő születési dátumát adtam meg. (látszik, mennyien kamu dátumot írnak be).Végül is kialakult a lánc. Osztálytársak, iskolatársak, tanárok-gyűltek az ismerősök. És a gyerek, mentségemre legyen, mindig felügyelettel „fészbúkozott”. ( csak egy számítógépünk van…. ) Na, tényleg, szeptember végétől egész január közepéig csak kisállatképek,sztárocskák, viccek lájkolása, lecke hozzászólások, semmi komoly. Ám ekkor egyik osztálytárs buliból feltett egy vicces osztályképet. Valahol az interneten bukkanhatott rá, egyik szabadszájú rajzfilmben szereplő figurák voltak rajta ábrázolva, mindegyik alatt valamilyen jelző, magyarul felírva. A feltöltött képeken a szereplőket meg lehet nevezni – nagyszerű, így legalább mindenki láthatja, név szerint is , ki van a fotókon,képeken!- s az osztálytárs saját belátátása szerint eldöntve, szerinte ki-kire hasonlít az osztályból, beírogatta a neveket a figurákhoz. Szimpátia vagy unszimpátia alapján. Az én lányom nevét egy negatív jelzőt viselő figurához írta.
    Több osztálytárs, akik nem a gyerek barátai közé tartoznak, a képhez gúnyolódó hozzászólásokat is írt a lányommal kapcsolatban. Ekkor szólt a lányom nekem: ő próbálta magát visszakommentelve védeni. Amikor elolvastam a hozzászólásokat, teljesen elképedtem. 11 éves gyerekek gonoszkodó, gyalázkodó szavakat írtak róla, neki fennhéjazó stílusban. Még most sem tudom elhinni, hogyan lehet ilyen? Azokat a gyerekeket otthon senki nem ellenőrzi, amikor internetközelbe kerülnek ?! Sejtem, hogy a koruk miatt nincsenek tisztában azzal, hogy szavaiknak milyen súlya van, mit is érezhet a másik gyerek, aki mindezt magáról olvassa. Azt sem értik, hogy a közösségi oldalak nem erre valók. Gondolom a kép feltöltés is csak jópofa, menő lépésnek indult.
    Felindultságomban a fiók törlése mellett döntöttem – a lányom sírva kérte, ne, mert a legjobb barátnőjével így nem tud „beszélgetni”… Még ez is….. próbáltam neki érthetően elmondani, miért. Végül nagy sokára megértette- azt hiszem a gyerekeknél, de felnőtteknél is el kell telnie kis időnek hogy lássák,lássuk a dolgokat következményeikkel együtt. Már én is azon vagyok, törlöm magam, nem érdekel kiket veszítek. Néhány értékes kapcsolattól eltekintve.
    Mi lehet ebben a helyzetben a diplomatikus megoldás? Szóljak-e az érintett gyerekek szüleinek? Az osztályfőnöknek? Hagyjam inkább őket, tanuljanak a maguk hibáiból? Mik lesznek a következményei ennek ? Csúfolódás, szekálás, aki a Facebookon nincs fenn, már nem is számít? Ilyenekre gondolok.
    Mindenesetre, én tanultam ebből az esetből. A saját meggondolatlanságommal szolgáltatta ki a gyerekemet a közösségnek. Borzasztó érzés. Remélem, az eset felhívja minden szülő (vagy nem szülő) figyelmét a korán kezdett „fészbúkozás”, az internet veszélyeire.
    Ja, és még valami: a Facebook fiók törlését magán Facebookon belül meg sem találni,vagy jól el van dugva.Google-ban kerestem rá egy linkre, amin keresztül törölhető a fiók. Nem is azonnali. Hagynak még legalább két hétnyi időt, hátha meggondolod magad…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.