KezdőlapBlogAlkalmazott kontra vállalkozó, avagy tényleg a lét határozza meg a tudatot?

Hozzászólások

Alkalmazott kontra vállalkozó, avagy tényleg a lét határozza meg a tudatot? — 8 hozzászólás

  1. Kedves P.Judit!

    Egyetértek, h. nemcsak a szerencse játszott szerepet a történetedben.. (ez nem is volt kérdés!)
    És igaz: több pénz, több munka; vagy több munka több pénzzel jár, vagyis: többet dolgozol és ezért “cserébe” többet is kapsz. Ez így logikus.

    Sajnálom azokat, akik nem tartottak Veled, főleg olyan feltételek mellett, amiket felajánlottál nekik!

    Ha nem titok, az anesztezian kívül milyen más praxisban gondolkodsz?

  2. Kedves Szekeres Emmy!

    Herman Juditnál megvan az elérhetőségem, szerintem szívesen segít abban, hogy felvehessük a kapcsolatot.

    Üdvözlettel: Pánczél Judit

  3. Kedves Hozzászólók!

    A történet az enyém.
    A szerencséről csak annyit, hogy volt is szerencsém, meg nem is. Adódott egy lehetőség, de ez a lehetőség mások számára is nyitva állt, mégsem éltek vele, sőt, az én számomra is nyitva állt már évekkel korábban, de én sem akartam/tudtam akkor a saját lábamra állni.
    A “saját, külön bejáratú” szolgáltatás pedig nem jött létre, mert nem sikerült munkatársakat találni. Tehát ebben nem volt szerencsém.
    Mivel van egy gyerekem és én vagyok egy személyben a családfenntartó, mindenképpen alkalmazott maradtam volna, amíg nem kapok szerződést, mint ahogy az is voltam egy darabig és részállásban csináltam a vállalkozást párhuzamosan az állásommal. A rész állás ebben az esetben csak adminisztratív kifejezés, mert a munka nem “rész” volt, hanem szinte két teljes egész. Mint ahogy most is másfélszer annyit dolgozom, mint egy alkalmazott. De kerestem a lehetőséget, mint ahogy most is keresem. Most is tanulok és próbálok felépíteni az anesztézián kívül egy teljesen más praxist. No meg most sem egyetlen kórházzal vagyok szerződésben, hanem hárommal.Ez bizony azt is jelenti, hogy három helyre kopogtam be, három hellyel csináltam végig az engedélyeztetési procedúrát és három helyen dolgozom. Megdolgoztam a szerencsémért 🙂

  4. Én is köszönöm szépen a történetet.

    Érdekes, hogy induló-tanuló vállalkozóként nagyon hasonlót tapasztalok a környezetemben. Most még jobban megértettem, hogy miért. 🙂 Én vagyok a kakukktojás, akire úgy néznek, mint egy marslakóra. 🙂

    Még jó, hogy a vállalkozóvá válást lehet segíteni, könnyíteni a vállalkozással szembeni félelem akupresszúrás oldásával (ez segít letenni az alkalmazotti viselkedésmintákat is), de ezt is csak azon az emberen lehet ezt megcsinálni, aki nyitott rá.
    Vagy magunkon. 🙂

  5. Jó a történtek, de máshol is szerepet játszott a szerencse:

    ” vettem egy mély levegőt és felmondtam. Mivel a munkámra szükség volt, a kórház hajlandó volt velem vállalkozói szerződést kötni. Akkoriban interregnum volt, az előző osztályvezető nyugdíjba készült, az újat már lebegtették, de még nem nevezték ki, szakemberhiány miatt a tőlünk függő osztályok sem tudtak dolgozni.

    Felmerült a gondolat, hogy egyes manuális osztályok saját „külön bejáratú” altatóorvosokat alkalmazzanak, ezzel előttem is nyílt egy út a teljes önállósodásra. ….”

    A megbízások és a munka nélkül hogyan boldogult volna? Vagy maradt volna alkalmazott..?

  6. Kedves Ismeretlen!

    Nagy öröm volt ezt a levelet elolvasni.Én az idősebb generációhoz
    tartozom és 1986 óta vagyok vállalkozó.Sok mindent megtapasztaltam az elmúlt években.Sikereket és kudarcokat egyaránt.
    Az Interneten találtam Vida Ágit és a Vállalkozónői Kerekasztal
    közösséget.Nagyon sokat lehet tanulni Tőlük,pedig én nemcsak
    céget vezettem,hanem képeztük a munkaerőt is.
    Szívesen megismerkednék Veled,mert a környezetem foglalkozik
    azzal a tevékenységgel,amit Te végzel.
    Mindig ilyen gondolkodású munkatársakra vágytam,és tapasztalatból tudom,hogy milyen nehéz volt ilyeneket találni.
    Kitartást,és sikereket kívánok Neked!
    Őszinte tisztelettel:Szekeres Emmy

  7. Remek írás, köszönöm, Judit!

    Az éppen csak le nem álló motor esete (Tóth Marival):

    Bevallom, amíg alkalmazottként dolgoztam, képes voltam hidegvérrel lefeküdni úgy, hogy az aznapi feladataimat nem tökéletesen végeztem el.

    Nem azt tettem, amit kértek, nem úgy tettem, ahogyan kérték, és nem adtam bele apait-anyait. A munkát nem szabotáltam, de a szükséges minimumon járattam a motort. Éppen csak nem állt le.

    Csillogó szem effektus:

    Voltak pillanatok, amikor viszont tényleg odatettem magam, és úgy végeztem a munkám, mintha a cég az enyém lenne.

    Most az enyém a cég. Egyszerűen nem tehetem meg, hogy csak néha “teszek úgy, mintha” én lennék a tulajdonos.

    – MINDIG úgy kell cselekednem, hogy minden, amit teszek egy nap, azt szolgálja, hogy az elégedett ügyfelekből egy sereget verbuváljak össze.
    – MINDIG többet és jobbat kell nyújtanom, mint amit az ügyfeleim elképzeltek
    – MINDIG kell időt szánnom a fejlesztésekre és a marketingre.

    Akkor alszom nyugodtan, ha a nap minden perce olyan volt, mint régen, amikor “odatettem magam”.

    És általában nyugodtan alszom!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.