A reaktív és proaktív típusú embereket elég élesen elválasztja, hogy járnak-e önszántukból továbbképzésekre. Én elég sok ilyesmire járok. Az egyik ilyen programon történt meg velem az alábbi komikus eset.

Egy bemutató előadáson voltam, voltunk vagy kétszázan. A program félnapos volt, munkanapon, munkaidőben, szóval elvileg inkább vállalkozók és cégvezetők alkották a közönséget. A tanfolyamon négy idősebb nő ült mögöttem. Mind a négyen túlsúlyosak voltak, és úgy ültek egymás mellett, mint verebek a dróton. Akkor figyeltem fel rájuk, amikor az előadás alatt beszélgetni kezdtek a hátam mögött. Az történt, hogy számos kifejezés elhangzott az előadó szájából, amit ők nem értettek, és minden esetben ugyanaz a forgatókönyv játszódott le:

1. Az egyikük megkérdezte a többieket, hogy ez mit jelent.
2. Sorban mindannyian megállapították, hogy nem tudják.
3. Ezen jót vihogtak, és a dolog maradt ennyiben.

Ez így elmondva nem olyan ütős, de higgyétek el, a negyedik esetben már elég fura volt. Mivel a szavak eléggé központi jelentésűek voltak az adott mondatokban, ők négyen gyakorlatilag nem tudták, hogy miről van szó. (Ilyen kifejezésekről volt szó amúgy: FLP-zni, MLM-rendszer, konverzió, URL – csupa olyan kifejezés, ami az elmúlt 10-15 év termése, és aki nem vett ebben az időszakban részt, az a marketing területén ma gyakorlatilag meg sem tud mozdulni.)

Én azon sokalltam be, hogy miután észrevették, hogy egyikük sem tudja, mik ezek a fura szavak, még véletlenül sem kérdeztek meg valaki mást maguk körül (pl. engem, aki pont előttük ültem). Nem jelentkeztek, és kérdezték meg az előadót. Nem írták fel a szavakat a noteszukba vagy a mobiljukba, hogy legalább otthon utánanézzenek a Google-ban (mert mobil kütyü egyiküknél sem volt). Csak kuncogtak.

Mit akarok ezzel az egész történettel?

•  Képzésekre egyszerűen muszáj járni, pont. Aki nem teszi, az 15 év múlva már az alapszavakat sem fogja megérteni, és komikus figurává válik.
• Képzésekre nem a butuska barátnőinkkel és kedves de lúzer ismerőseinkkel kell menni, hanem vagy egyedül, vagy nálunk okosabbakkal.
• Folyamodványa: bármilyen képzésre mész, nagyon nézd meg, hogy ki mellé ülsz – a közelséggel ugyanis elkerülhetetlenül magadhoz vonzod az illető okosságát vagy a hülyeségét is. Ha útközben derül ki, hogy gázos az illető, a szünet után ülj máshová! (Egy csomó nagycsoportos programon ráadásul vannak páros gyakorlatok – soha ne végezd ezeket olyan emberrel, aki nem 100 százalékig jön be neked! Alapszabály: ha az illető idegesít, zavar vagy intellektuálisan visszahúz – pl. sóhajtozik, vagy ironikus megjegyzéseket mormog az előadó üzeneteihez –, ne ülj mellé! Én pl. simán elülök a gázos emberek mellől a szünet végén. Még néha meg szoktam nekik magyarázni, hogy hasznosabb, ha több embert megismerek.)
• Ha egy képzésen valamit nem értesz, az nem arra való, hogy átsiklasd rajta a figyelmedet vagy nevetgélj rajta a barátnőiddel, hanem hogy rögtön megtaláld magad körül azt a résztvevőt, aki tudja. Ha ez nem jön össze, akkor nézd meg a gépeden vagy mobil alkalmazásodon (lehetőleg nem menj tréningre offline). Ha ez sem megoldható, írd fel, amit nem tudsz, és rögtön nézz utána a neten, amint hazaértél.
• Az, hogy képzésekre jársz, önmagában semmit nem jelent – ez csak a beugró kérdés a vizsga előtt, ami után még simán meg lehet bukni. A lényeg, hogy a képzésen hogyan viselkedsz, beengeded-e az új tudást, és – direkt tettem a lényeget a legvégére; aki nem olvassa végig, az jól lemaradt – hogy felveszed-e a szálakat, amikor hazamentél.

Mindezek fényében érdeklődve hallanám, hogy ti milyen képzésekre terveztek a saját szakállatokra elmenni ebben az évben – ne adj’ isten milyen képzéseken voltatok már idén, így január vége felé. Nos?

A képet készítette: Kathi Gormley